Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

az egyes körzetek politikai & nem nyelvi történetétől függően az egyik körzetben ugyanazon nyelv dialektusainak tekinthetik, míg egy más körzetben külön nyelvként tarthatják azokat számon. A közösség belső válaszvonalait illetően két egymástól különböző felfogás alakult ki. Kizárólag a nyelvtudás illetve a közös nyelvhasználat alapján sokan feltételezték egy közösség tagjainak „természetadta" egységét, jóllehet az azonosság puszta mechanikus „újratermelése" miatt még nem feltételezhetünk valóságos közösséget.

48 Bloomfield és néhány követője feltételezése szerint az interakció gyakorisága egy közösség mennyiségi szempontú meghatározására alkalmas mérőszám. Barth, Gumperz, Labov, La Page és mások munkáiból világosan kitűnik, hogy döntő fontosságú azoknak a szituációknak a meghatározása, amelyek által az azonosságtudat manifesztálódhat illetve amelyekben az interakciók lefolyhatnak. A beszélőközösség és nyelv alapvető összekeverése három sajátosság tekintetében jut kifejezésre, mely sajátosságokat többnyire a „nyelv" sajátosságaiként könyvelték el. Ezek a sajátosságok a következők: a tartalom, az érthetőség és a használat. „Néha különböző beszédformákat azonos nyelvnek neveznek (egyetlen beszélőközösség létét feltételezve), mivel a beszédformák történelmi leszármazása minden jel szerint lényegében azonos. [...] Néha egy beszédformáról azért állítják azt, hogy az a közösség „nyelve", mivel az adott beszédforma az interakciók elsődleges módja (pl. népnyelv). [...] Ha a beszédformák különböző dimenzióinak tekintjük őket, akkor külön-külön kell számon tartanunk mindegyiket. Az egyegy társadalmi szerep ellátása érdekében alkalmazott beszédformákat általában nem tekintjük egyetlen nyelvi hagyományból eredeztethető képződménynek. A továbbiakban vizsgáljuk meg az érthetőség dimenzióját. [...] Tökéletesen értetlen lehetek azzal szemben, hogy mi egy szervesen összefüggő szekvencia, mi egy válaszra váró kérés illetve állítás, vagy egy üdvözlést kívánó helyzet illetve az üdvözlést botrányossá tevő helyzet, vagy valamely témát megkövetelő illetve tilalmazó helyzet, nyomatékot vagy iróniát követelő alkalom, normális időtartamú csendet vagy normális szintű hanghordozást igénylő szituáció stb. Megfelelő metakommunkatív eszközök vagy lehetőségek híján ezek48 vö. Wallace, A. F. C: Culture and Personality. Random House: New York, 1961. cit. Hymes, 1988.: i. m.