Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

ni eltérést antropológiai eszközökkel meg lehet határozni, Romney és társai formalizálták „kulturális konszenzus-modelljükben".

44 Ez a modell az egyetértést a közös tudás tükröződésének látja, és eszerint az a tény, hogy néhány egyén jobban ismeri a kiúturális rendszert, mint mások, azt implikálja, hogy az egyéni tudásszinteket meg lehet becsülni az adatközlők közötti egyezés mértékéből. így elérhetővé válik egy szisztematikus segédeszköz az adatközlők tudásszintjének vagy „kompetenciájának" felmérésére. A közösségi konszenzus, az interakciók gyakoriságának vizsgálata azonban egy újabb közösség-fogalom megjelenését is eredményezte: a „beszélő közösségét". A beszélő közösségek A „beszélő közösségek" fogalma azt az ismeretelméleti problémát vetette fel, hogy a nyelv által avagy a közösség tagjai által teremtődik a kultúra, illetve, hogy a nyelv hatására változik, formálódik a kultúra avagy a kulturális minták változása a nyelv változását is eredményezik. A beszélőközösség tehát egy olyan elsődleges fogalom, mely feltételezi, hogy a leírás egysége nem annyira nyelvi, mint inkább társadalmi entitás. A kutató kiindulásként a társadalmi csoport keretei között működő nyelvi eszközök teljes szerveződését veszi számba. Ezzel áll szemben az az eljárás, amikor a kutató csak a nyelvi eszközök egyik részleges, „nyelvnek" nevezett szerveződését veszi figyelembe.

45 Az első zavar a beszélőközösségek és a nyelv fogalmának összekeveréséből adódott. Bloomfield (1933), Chomsky (1965) és mások a két fogalom közé egyenlőségjelet téve, a beszélőközösség fogalmát lényegében a nyelv fogalmára szűkítették le.

46 „A beszélőközösség [...] külső választóvonalai [...] a különböző közösségek közötti nyelvi és kommunikációs határok semmiképpen sem határozhatók meg egyes-egyedül a nyelvi sajátosságok alapján."

47 Azonos mértékű nyelvi különbségeket mutató beszédformákat 44 Romney és társai kulturális konszenzus-modelljét ismerteti: Bemard, H. Russel: Research Methods in Cultural Anthropology. Sage: Beverly Hills, California, 1988. 45 A beszélő közösségerői részletesen lásd: Hymes, Del: A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata. In Pléh Csaba-Síklaki István-Terestyéni Tamás (szerk.). Nyelv, kommunikáció, cselekvés II. Tankönyvkiadó. Bp. 1988. 86-133. i(

> Bloomfield, L.: Language. Henry Holt: New York, 1933. cit Hymes, 1988.: i. m. 47 Vö. Hymes, Del: „Linguistics - the field." International encyclopedia of the Social sciences, 9. Macmillan: New York, 1968. cit. Hymes, 1988.: i. m.