Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

M. Gribaudi elemzése lenyűgöző a Torinóba vándorlásról, valamint arról, amit a „városi integráció ciklusának" nevez, azaz a foglalkozási és a földrajzi tényezőknek (hol laknak a városban a betelepültek), a családszerkezeteknek és a demográfiai magatartásoknak a családok városi és munkás milieuben való stabilizálódásában betöltött szerepéről. A családi és az egyéni életpályák alakulására és ezek mozgatórugóira vonatkozó elemzése is plauzibilisnek tűnik, a rájuk vonatkozó elméleti megállapításokkal együtt. Elméleti következtetései nem kevésbé meggyőzőek a kultúrára vonatkozóan. Meggyőzően tudja bizonyítani azt is, hogy értelmetlen a munkásosztály kategóriáját ráhúzni az általa megfigyelt rendkívül sokféle jelenségre. Remélem a munka részletes bemutatása jobban érthetővé tette a mikrotörténet korábban röviden összefoglalt sajátosságait. Mégis, felmerülhet a kétely, hogy másként fogalmazva meg a kérdésfeltevést nem létezhet-e esetleg mégis a munkásosztály és vele együtt más makrotársadalmi kategóriák is. Gribaudi módszeréből adódik, hogy egy városnegyednél nagyobb léptékű területen nem is próbálhatná meg vizsgálni kérdésfeltevését. Ennél szélesebb keretben nem lehet feltárni az egyéni stratégiákat és az őket kondicionáló személyközi viszonyok (relation interpersonnelles) teljességét. Ebben a léptékben a történeti társadalmi valóság Gribaudi elemzésében három rétegűnek mutatkozik: (1) a cselekvők konkrét interakcióinak hálózatából áll, amelyet (2) az egyének és családok által magukban hordott múlt és a belőlük fakadó aspirációk befolyásolnak, s amelyre mintegy felülről ráborul (3) a munkás reprezentációt hordozó diskurzus. E szemléletnek két - egymással összefüggő - gyengéje van. Egyrészt, hogy a múltat csak az egyénekben jelenlévő emlékek révén veszi számításba, a másik pedig, hogy nem fordít kellő figyelmet a reprezentációk, illetve az őket hordozó diszkurzusok sajátosságaira. Gribaudi szerint a szocialista diskurzus esetleges Borgo San Paoloban, egy másik diskurzus betölthetne pontosan ugyan azt a szerepet. Jó példa a munkássors (condition ouvrière) sokszor használt fogalma, amelyet úgy fog fel Gribaudi rnint egy épületet, ahol hosszabb rövidebb ideig laknak a családok. Azt akarja megvüágítani, miként használták a családok az épület nyújtotta lehetőségeket. Elemzésében az egyének mint aktív cselekvők (acteurs actifs) jelennek meg, akik életük minden pillanatában választásokat tesznek egy korlátozott racionalitás alapján, egyéni és családi múltjuk befolyása alatt és jövőre