Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

vonatkozó aspirációik függvényében. Mégis a diskurzus szocialista voltával szemben, valamint az általános „munkássors"-sal szemben, amelyre a cselekvó'k maguk is gyakran utalnak, az egyének mégis passzívnak tűnnek Gribaudi elemzésében. Felmerül a kérdés, hogy a metaforaként használt „munkássorsnak" nincs-e valamilyen értelemben reális tartalma, azaz nincs-e valahogyan, társadalmi szokásokban, rítusokban kijelölt határa, amely megint csak megfelelő rítusokon keresztül, illetve megfelelő útlevéllel (képzettség, de sok más is lehetséges) léphető át. A másik probléma a diskurzus esetlegessége. Biztosan a vak véletlen uralkodik a diskurzusok hordozta reprezentációk vüágában, ahogyan az Gribaudi állításából következik? Nem lehet értelmes kérdés, hogy miért pont ez a diskurzus miért pont ezeket a társadalomra vonatkozó reprezentációkat hordozza? E kérdésekkel kapcsolatban nyújt Gribaudiénál árnyaltabb elemzést Simona Cerutti könyve, amely nemcsak a témájának szorosan vett társadalomtörténeti aspektusait dolgozta ki olyan alaposan mint Gribaudi, hanem a társadalmi reprezentációk egy társadalomtörténeti elemzését is elvégezte, bemutatva, hogy az is társadalmi cselekvésben, küzdelemben formálódik. A társadalmi reprezentációk elemzésében Cerutti egyik inspirálója egy szociológiai munka volt, amelyet érdemes kicsit közelebbről is bemutatni. Luc Boltanski vizsgálata a franciául „cadres"-nak nevezett társadalmi csoportra vonatkozott.

6 Boltanski éppen a társadalmi csoportok szubsztancialista megközelítése, amely tehát eldologiasítja őket, illetve más oldalról a társadalmi csoportokat üres statisztikai és/vagy ideológiai konstrukcióknak tekintő felfogás közti szembeállítást akarta meghaladni. Ennek érdekében a pszichológia fogalomkészletéből emelte át a reprezentáció kifejezést, amelynek segítségével egyrészt elkerülhette azt, hogy a csoportot önmagában pozitíve létezőnek tekintse, másrészt azt, hogy a „cadres" kifejezést pusztán üres névnek tartsa. Kitágította a reprezentáció fogalom jelentését a pusztán mentális területen túlra is. Egy társadalmi csoport reprezentációja nemcsak a csoport mentális reprezentációját jelenti, hanem számos intézményt is, amelyekben a csoport mintegy társadalmüag megtestesül. 6 Luc Boltanski: Les cadres. 1984. Paris. A cadre szó szószerinti fordításban kádert jelent. Társadalmi megjelölésként nagyjából a managerek alatti szinttől foglalja magába a vállalatok alkalmazottjait, de a magyar magántisztviselő kategória alsóbb régióit már nem öleli fel.