Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

napi rituáléját jelenti, amely biztosítja az eltérő életpályájú családok közti különbségekből adódó konfliktusok kezelését. A valódi különbségek és tagadásuk együtt működött a negyed hétköznapi életében a létfenntartást szolgáló reciprok kapcsolatokban. Az embereket és a családokat egymáshoz kapcsoló viszony tartalma és rituális kifejezési formája elválik egymástól. A negyedben valójában nincs reális csoportkohézió; a szocialista diskurzus csak felületi kifejeződése annak a hálózatnak, amelynek tartalma és oka a családok konjunkturális igénye volt a csere fenntartására. A '30-as években a szocialista diskurzus be volt tiltva. Helyét a sport, a tömegfogyasztás és a modernitás foglalta el. Ez generációk közti ellentétekben is jelentkezett. A hallgató szocialista öregekkel álltak szemben a modem fiatalok, akik nem tagadták meg az elismerést a fasizmus némely teljesítményeivel szemben. A rendszer szociálpolitikája, a társadalombiztosítás átvette a kölcsönös szolgáltatások hálójának funkcióját. Ami tehát úgy tűnik mint az osztálytudat gyengülése, a politikai összetartozás feladása, a magánéletbe való visszahúzódás, az valójában nem más, mint egy sajátos feladatot ellátó diszkurzus szükségtelenné válása. Ez Gribaudi válasza a kiinduló kérdésfeltevésre. A kutatás során azonban számos, időközben felmerülő kérdésre is választ talált, illetve elméleti következtetéseket is levont. Az előbbiek közé tartozik, hogy Borgo San Paoloban nem volt örökletes munkásság, sőt a fluktuáció kifejezetten nagy arányú. A munkássorsot (condition ouvrière) Gribaudi egy épülethez hasonlítja, amelyben hosszabbrövidebb ideig laknak a falutól a kispolgárság, vagy középosztály felé tartó pályájuk során az egyes családok. Végkövetkeztetése szerint nincs egységes munkásosztály, mint ahogy nincs egységes normative érvényesülő munkáskultúra sem. Gribaudi szerint általánosan is érdemes elvetni egy egységes és normatív kultúra fogalmát. A negyedben sem egy ilyen szabályozza a munkáscsaládok tagjainak viselkedését. Éppen ellenkezőleg; az egyének és a családok folyamatosan újratárgyalják az interakciókban a munkahelyi, szomszédsági és rokonsági viszonyokban betöltött pozíciójukat. A munkásosztályhoz, mint olyanhoz kapcsolódó történeti leírások, elemzések politikai szempontú interpretációkat jelentenek. Valójában az egyének, családok történetében megfigyelhető jelenségek annyira sokrétűek, hogy nincs helye tipikust kereső magyarázatoknak. Nincs olyan ok, determináció, amely közössé tenné az élet megfigyelhető tényeit.