Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

megfigyelt nem egy reális csoport sajátosságai voltak, amelyeket megfelelően kifejezne az átlag. A megfigyelések sokasága valamilyen modellt adott ki. A modell itt a viselkedések eloszlását jelenti leíró értelemben. A kérdés Gribaudi számára az volt, milyen folyamat hozta létre az adott eloszlást.

5 Ezt próbálta meg elemezni például a foglalkozási mobilitással kapcsolatban. Úgy találta, hogy ebben a kapcsolati források a fontosak (rokonok), de korántsem kizárólagosak. Az egyéni, családi életciklus, illetve a városi integráció ciklusának különböző szakaszaiban más-más tényezők voltak döntőek az egyéni választásokban. A modell által leírt eloszlás kialakulásához vezető folyamatban a motor szerepét az egyéni választások játszották. A cselekvők változó képzetekkel bírnak a dolgokról, a maguk helyéről és lehetőségeikről. Ezeket tapasztalataik (és családjuk tapasztalatai) alapján értékelik, és választanak az alternatív stratégiák közül. Mindez egyfajta korlátozott racionalitás érvényesülését jelenti; a cselekvők bizonytalan helyzetben, korlátozott információk alapján döntenek. Mindezek után Gribaudi visszatért eredeti interjúihoz, illetve újra interjúvolta tanúit, azzal a kérdésfeltevéssel, hogy mi a viszony a munkásnegyed reprezentációja között, amit az elbeszélők is megjelenítettek, illetve a családok, egyének eltérő múltjából és aspirációiból fakadó feszültségek, konfliktusok között. Eredményként arra jutott, hogy a városba vándorló családok először a városközpontba költöznek, komfort nélküli lakásokba, ahol a női és a gyerekmunka segítségével igyekeznek létfenntartásukat biztosítani. Ezután költöznek ki a munkásnegyed már némi komforttal ellátott lakásaiba, ahol bekerülnek annak sajátos szomszédsági, munkahelyi, rokoni hálózatába. E viszonyok hálózatában a családok kis kölcsönös szívességek által vannak összekötve. Ez nagy szerepet játszik a társadalombiztosítás előtti korban a családok helyzetének városban való stabilizálódásában. A családok munkásmilieube való integrációja tehát attól a képességüktől függ, mennyire tudnak megfelelni a kölcsönös szolgálatok e rendszeréből folyó igényeknek. A szocialista diskurzus - pontosabban annak a negyedben domináns változata - Gribaudi szerint arra szolgál, hogy elfedje a különböző múlt tapasztalatával bíró és különféle aspirációkkal rendelkező családok és egyének közti különbségeket ezáltal lehetővé tegye a kölcsönös kis szívességek e rendszerének működését. A politika a negyed lakói számára az egyenlőség hétköz5 Gribaudi itt Fredrik Barth antropológiájára támaszkodik.