Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

napi élet és a politikai szint összekapcsolódásának módját, a kohézió mechanizmusait a mimkásközösségben. Eleinte minden rendben lévőnek tűnt. Az interjúkból kirajzolódott a negyed társadalmi szövete, a sajátos mrmkáskultúra normatív rendje, a munkásidentitás. De az elbeszélésekben az elbeszélők különböző korokból származó racionalizációi közötti diszkrepanciák révén felsejlettek a nagyon különféle egyéni stratégiák, a társadalmi források, kapcsolatok eltérő használatai, és az ezek nyomán fakadó konfliktusok a miinkásközösségen belül. A családi viszonyok, fogyasztási szokások, a szociabilitás modelljeinek sokfélesége lehetetlenné tette, hogy ezeket „a" munkáslét reprezentációjába foglalja össze, illetve azt, hogy ezeket egy kulturális normarendszerre vezesse vissza. A munkás mivolt társadalmi reprezentációja, amelyet az elbeszélők maguk is megjelenítettek nem hozható egyszerűen kapcsolatba az egyéni magatartások sokféleségével. Az interjúkat elemezve a közösség fogalma is elégtelennek tűnt. Kiesik belőle tagjainak története, amely a csoportba kerülés előtt és után jellemzi őket, pedig ez adhatja magyarázatát a csoporton belül megfigyelt magatartások sokféleségének. Ezért az tűnt számára vizsgálandónak, milyen aspirációkkal érkeztek a munkássá váló bevándorlók a városba, kik, miért tértek vissza falura, kik vándoroltak ki. Ezért elment néhány fontosabb interjúalanyának a falujába, az érdekesnek talált adatokat azonban nem tudta értelmezni. Ezért egy külön falusi vizsgálatba kezdett, amelyben 90 család demográfiai, foglalkozási, vagyoni viszonyait rekonstruálta, hogy megértse migrációs magatartásukat. A kutatás ezen a ponton kvantitatív jellegűvé vált, de Gribaudit nem az átlag, a tendencia érdekelte. A lehetséges magatartások teljes skáláját igyekezett feltárni, mert csak ennek ismerete teszi értékelhetővé az egyes választásokat, éppen a többihez mérten. Az elemzésben a parasztok aktív cselekvőknek (acteurs actifs) bizonyultak, akik nem egyszerűen elszenvedői voltak az 1870 után kibontakozó agrárválságnak - amely helyenként és családonként másként és másként konkretizálódott - hanem tevékenységükkel maguk is alakították az őket körülvevő világot. A városi munkáslét számukra csak egy etapja volt az előttük álló lehetőségeknek. 40%-uk visszatért vidékre. A városban maradók intra- és intergenerációs foglalkozási, földrajzi, demográfiai választásait három nemzedéken át elemezte Gribaudi. Összességében mintegy 2000 személy szerepelt adatbázisában. Minél több adata volt, annál kevésbé tűntek azonban használhatónak számára a szokásos kvantitatív módszerek. Mindaz amit