Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

gyarázatát az őket alkotó emberek gyakorlataiban - a mikrotörténelem egy harmadik kulcsszava - kell keresni. A források összegyűjtésére és feldolgozására nézve ebből az következik, hogy az egy-egy témára vonatkozó, lehető legteljesebben összegyűjtött forrásokat mindenképpen saját kontextusukban

3 kell értelmezni. Tehát nem belőlük bizonyos információkat kivonva, azokat sorozatokba rendezve, hogy így a „nagy kategóriák" története legyen felvázolható. így a dokumentum elszakad azoktól az emberektől, akik létrehozták, s információtartalmának nagyobbik része elvész. A dokumentumokat teljes eredeti összefüggésükben kell értelmezni: ki vagy kik, mikor, milyen célból hozták létre, kiknek szánva. E nélkül nem lehet elemezni az egyes konfigurációkat, az azokban résztvevő cselekvők eltérő tapasztalatait, stratégiáit és aspirációit; a cselekvők egymáshoz való személyközi - a mikrotörténelem egy újabb kulcsszava - viszonyait. Csak így lehet megérteni a minden egyes történelmi pillanatban a jövőre nézve adott lehetőségeket, és azt, hogy ezek közül végül miért pont a megvalósult valósult meg. Célszerű talán bemutatni kicsit részletesebben is két mikrotörténeti munkát, amelyek egy-egy társadalmi réteget vizsgálnak valamilyen szempontból. Maurizio Gribaudi egy torinói munkásnegyedet - Borgo San Paolot -, amely Olaszországban, rnint a par exellence munkásnegyed ismert - vizsgált, Simona Cerutti pedig szintén Torino társadalmát vizsgálta, de a 16. század végétől a 18. század elejéig terjedő időszakban. A két munka, bár konkrét kérdésföltevése különbözik, sokban azonos a tekintetben, ahogyan nem szeretnék megközelíteni témájukat. Mégis megoldásaik lényegesen eltérőek. M. Gribaudi azért rekonstruálja a munkásnegyed életét, hogy felvázolhassa a fasizmus behatolását egy munkásközösségbe.

4 Eredeti kérdésfeltevése az volt, hogy a korábbi erőteljes poltikai mobilizálódást miért váltotta fel a 30-as években egy passzivitás, visszahúzódás a magánéletbe a munkások körében. Azok a magyarázatok, amelyek szerint az iparosodás során kialakult, majd magát rnint osztályt felismerő és ekként küzdő munkásság politikai kohéziójának széthullását a termelési struktúra változása magyarázza, nem elégítették ki. Először az oral history módszerével próbálta meg vizsgálni a hétköz3 Egyes mikro történészek, elsősorban C. Ginzburg a kulturális kontextusnak biztosítanak elsőséget, mások inkább egy társadalmi kontextusba igyekeznek beágyazni forrásaikat. 4 M. Gribaudi: Itinérairs ouvriers. Paris, 1987.