Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

hogy bármiféle struktúrát csak is rnint a cselekvők által létrehozottat és fenntartottat elemezzen. Ezt talán konstruktivizmusnak nevezhetnénk. Arról van szó, hogy a történeti valóság egészét minden pillanatban konstruáltnak látja ez a szemlélet. „Semmi sem adott, semmi sem természetes."

2 Minden intézmény, és minden, amit csak a történeti vizsgálódás megpróbál megragadni a mindenkori jelen adott interakcióiban létezik. Ezen kívül semmi nincs. Az intézmények, csoportkohéziók is valamilyen konkrét cselekvők egykori tevékenységének eredményei, s a rákövetkező jelenekben is csak a cselekvők felhasználásában, folyamatos újrainterpretálasában léteznek. A valóság tehát a mindenkori cselekvők függvénye. E felfogásból következik, hogy értelmetlen különbséget tenni egy esemény tényleges lefolyása és a között, ahogyan szereplői megélték azt. Nincs azon kívül, amit a szereplők megéltek más tényleges esemény, nem létezik egy intézmény azon kívül, ahogy a benne résztvevők azt fenntartják. Az elemzés tekintetében e felfogás abban az igényben jelenik meg, amely a cselekvőket, az eseményeket és az intézményeket ugyanabban a fogalmi készletben akarja megragadni. így válik elkerülhetővé a történeti valóság elemeinek dolgokká merevítése, a „réification". E szemlélet következménye, hogy a történelem egymást követő jelenek végtelen sorára bomlik. Mindegyiket a cselekvőknek egy adott konfigurációja - a mikrotörténelem egy másik kulcsszava - jellemzi. Mindegyik számtalan lehetőséget hordoz magába a további jelenek számára: a bizonytalanság így a történelem legfőbb sajátossága. Miután hiányoznak belőle olyan állandó, pozitív léttel bíró entitások - beleértve a társadalmat is - amelyek fejlődését meg lehetne érteni, a történelem nem folyamat többé abban az értelemben, hogy valahonnan valahova, valamely szabályszerűségeknek engedelmeskedve tartana. Egyedül a jelenek diszkontinuus sora a kontinuus. A longue durée, a mozdulatlan történelem, az évszázados időközönként hirtelen átalakuló episztemé helyett a történelem, ebben a felfogásban, folytonos változás. A társadalmi csoportokat e felfogásban önmagukból kell megérteni, abban az értelemben, hogy létezésüket nem lehet visszavezetni semmilyen külső instanciára, mint például a termelési viszonyok vagy a társadalmi munkamegosztás. Keletkezésük és létezésük ma2 Simona Cerutti: La ville et les métiers. Naissance d'un langage corporatif. Turin, 17

e - m siècle. Paris, 1990.13.