Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
alapján legalább kétszer találkoztak a szentmártonkátaiak Bajtayval. Először a templom lepecsételésekor, amikor is figyelmezteti a falusiakat, hogy vigyázzanak a pecsétre 31 . Másodszor a Pál-napján Zsidóra küldött követség beszélhetett vele. 1719 során Bajtay egy másik faluban is felbukkant. Jelen volt Bottyánban, amikor Berkes András megszüntette a protestánsok vallásgyakorlatát, és elűzte a tanítót. 32 A váci egyházmegye vizitációit vezető Althann püspök vagy Berkes vikárius nem egyedül járta Pest megye protestáns falvait. Ha olyan faluban járt, amely egyben a püspöki uradalom része is volt, akkor általában egyik tiszttartójával és néhány katonájával jeleni meg. Más falvakban azonban a megye segítségét is igénybe vette. Úgy tűnik Bajtay István azon nemesek egyike volt, akik a vármegye részéről asszisztáltak az egyházmegye tevékenységéhez, legitimálták azt, vagy éppen megadták a kellő tekintélyt (esetleg katonákat is?). A szentmártonkátai reformátusok talán ezt a lehetőséget próbálták meg arra használni, hogy pártfogót találjanak a megyében. De miért mutatkozott hajlandónak Bajtay erre a szerepre? A válaszhoz Bajtay életének egy fontos, de a hivatalos forrásokban fel nem lelhető oldalát kell feltárni. Bajtay István nemesítése után, 1703-ban Kecskemét városában Koháry István megbízottjaként, szeretné birtokba venni Koháry új adományát. 33 A Rákóczi-szabadságharc idején Bajtay számos levelet küldött Koháry Istvánnak, amikből egyértelműen kiderül, hogy ő Koháry tiszttartójaként tevékenykedett Pest, ületve Nógrád megyében. így természetesen már érthető, hogy ügyével kapcsolatban maga az országbíró rendelte el a példás gyorsasággal lefolytatott vizsgálatot, hiszen ekkor Koháry István viseli ezt a címet. Bajtay azonban nem csak az országbíró birtokainak ügyeivel foglalkozott. Koháry Borbála (Koháry István unokahúga) mellett is feltűnik, mégpedig pont azon a megyegyűlésen, mikor saját ügyében is eljárt. A vármegyei jegyzőkönyvek egy bejegyzése szerint 1720. január 18-i gyűlésen Bajtay István gróf özvegy Keglevics Zsigmondné, Koháry Borbála teljhatalmú megbízottjaként nyújt be egy tiltakozást. 34 Az özvegy többek között Szentmártonkáta egyik birtokosa is, 31 Mindez kiderül az április 11 -ei kihallgatás 3. kérdéséből. 32 Földváry, i. m., 148. 33 Kosáry, i. m. 40. 34 PLt. Vmi jkvk. XII. köt. 456-457.
