Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

másutt: kivételesen normális] kifejezés értelmét, amelyet egyébként különösen megterhelt a számtalan rá történő hivatkozás. Én inkább egy másik fogalmat helyeznék előtérbe: a generatív modell fogalmát. A mikrotörténelmet olvashatjuk úgy is, mint kísérletet az analógia és a hasonlóság problémáinak újbóli megvitatására. Az analógia rnint tudásforma a 18. században lezajlott alapvető fordulat során diszkreditálódott: e passage-t világítja meg Michel Foucault Les mots et les choses (A szavak és a dolgok) című munkája. Mármost az analógiát egy kanti megfogalmazásra támaszkodva nem úgy kell elgondolnunk, hogy egyfajta parciális hasonlóság lenne két, egymástól egy kicsit elütő dolog között (ezt nevezik egyébként materiális analógiának); hanem sokkal inkább rnint tökéletes hasonlóságot két egymástól teljesen elütő dolog között. A úgy viszonyul B-hez, mint C D-hez, de A és C teljesen eltérőek, éppúgy ahogy B és D. Tehát formális analógiát kell felállítani. A mikrotörténelem az így értett analógiát helyezi a munka középpontjába: olyan helyzetekkel foglalkozik, amelyek teljesen elütnek egymástól, de egymáshoz igen hasonló relacionális mechanizmusokra utalnak. Lehetőség nyílik tehát arra, hogy egymástól elképesztően távol álló dolgokat helyezzen egymás mellé a történész, mivel igen erős formális kongruencia létezik közöttük. Egy generatív modell nem egyszerű formális leírás, nem a valóság elszegényítése az elemzés szolgálatába állítva, hanem a társadalomban zajló folyamatok, absztrakt stratégiai szabályok tényezőinek identifikálása. A generatív modell a maga teljességében lehetővé teszi az individuális választások és útvonalak integrálását a történeti magyarázatokba

12

. Wittgenstein a Filozófiai vizsgálódásokhoz írott előszavának első fogalmazványában, amely aztán nem került a kötet elé, viszont megjelent az Észrevételekben, a következőt írja: „Engem nem az érdekel, hogy felhúzzak egy építményt, hanem az, hogy áttekinthetően magam előtt lássam egy lehetséges építmény alapjait"

13

. Ezt egy csöppet átfogalmazva, a következőt mondhatnánk: a mikrotörténelem számára nem annyira az elmondható történetek fontosak, illetve a megtörténhetett történetek fontosak, hanem az egy történeti pillanatban elmondható történetek szerkezete, az akkor elmondható minden lehetséges történet szerkezete. 12 J. Revei: Micro-analyse et construction du social. In Jeux d'échelles. La microanalyse à l'expérience. Paris, 1996.15-36. 13 L. Wittgenstein: Észrevételek. Bp. 1995.16.