Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

osztályba tartozó gyáros volt egy személyben. A 21. helyen szereplő zsellér Ráth testvérek is az előkelő kereskedelmi tevékenység mellett, 1. osztályba sorolt kalmárságért is adóztak. A kereskedelmi tevékenységből élő, mással nem foglalkozó 1. osztályba soroltak döntő többsége a második 25 adózó soraiba tartozik. Ókét a juhtartó gazdák egész sora előzi meg. Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy a kereskedők zöme igazán nem tartozott a városi elithez, hanem azt a „civisek" képviselték, egy másik szegedi mikrotörténeti forrás, a hídkinyitási napló tanúsága szerint a 44^45. helyre rangsorolt Kohn Ábrahám csak vízi úton évi 12.000 mázsa dohányt forgalmazott, vagy a Ráth testvérek, akik ugyancsak vízi úton évi 30.000 pozsonyi mérő gabonát forgalmaztak, ebből 20.600 pozsonyi mérőt saját hajóikon. Említésre érdemes még a 45-50. helyen rangsorolt zsellér Schvartzenfeld Sámuel, aki közel 20.000 pozsonyi mérő gabonát forgalmazott, ebből 15.000-et saját hajóin. Mind a Ráth testvéreknek, mind Schvartzenfeldnek 2-2 hajója volt. A hajók értéke 3800 és 14.000 forint közt mozgott. Középértékkel számolva ez becstilt érték alapján 320 juh értékének felelt meg, csakhogy a hajók nem adóztak Szegeden. Ez azt jelenti, hogyha a hajók értéke juhokban lett volna, ezek a kereskedők az adózók élmezőnyében foglaltak volna helyet. További példák közül csak kettőt említenénk még meg: Deesi Adolf, Szeged egyik legnagyobb gabonakereskedője, közel 50.000 pozsonyi mérőt forgalmazott, saját hajói voltak és nem kapott 1. osztályú besorolást, s mint adózó sem került az első 50-be, vagy a hasonló adatokkal bíró Schmidlinger és Lichtenberger. Mindez a város liberális adópolitikájának volt köszönhető. A legkirívóbb eredménye volt ennek az adópolitikának, hogy a város két legnagyobb hajós vállalkozója, Zsótér János és Kopasz István 28., ill. 26. helyen nyert besorolást mint első osztályú kereskedő. Zsótér közel 1000 embert foglalkoztatott és legkevesebb 60 hajója járta a vizeket. Ezek értéke 19.000 juhnak felelt volna meg, s ezek után adózva fizetett volna 1520 forint adót, közel a dupláját, rnint Götz János. Mindebből következik, hogy csupán a kivetett adó mennyisége után nem ítélhető meg a gazdaság. A kereskedőréteg gazdagságát, tőkeerősségét mutatja, hogy a gyáralapításban is ők jártak az élen. A városban 1839/40-ben 13 „gyárost" tartottak nyilván. A „gyárosság" után kivetett adó alig haladta meg az iparosok adóit, s messze nem érte el a kereskedőkét. A város ezzel is kifejezésre juttatta iparpártoló politikáját. Ha a gyárosok lis-