Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

táját közelebbről megnézzük, látható, hogy a zömük kereskedő, kalmár vagy árendás is egy személyben. A listán utolsó helyen álló Poltzner József zsellér ecetfőző, „ecetgyára" van, mindössze 9 Ft adót fizet. 3. sz. táblázat Név A gyárosság osztálya Foglalkozás Évi öszszes adó 1. Götz János polgár l.o. kereskedő, gyáros, árendás 837 Ft 2. Konrád Keresztély polgár 2. o. gyáros, árendás 168 Ft 3. Zseravitz János polgár 1.0. kereskedő, kalmár, gyáros 143 Ft 4. Gábriel János polgár 1.0. kereskedő, kalmár, gyáros 47 Ft 5. Sandhaus János zsellér l.o. gyáros 30 Ft 6. Maglétter Izsák polgár 2.O. gyáros, árendás 25 Ft 7. Kilián Károly polgár 2.0. gyáros 17 Ft 8. Vogel Jakab zsellér 2. o. gyáros, árendás 18 Ft 9. Nagy Pál polgár 2.O. gyáros (asztalos?) 16 Ft 10. Szűcs Mihály polgár 4. o. gyáros 12 Ft 11. Poltzner József zsellér 3. o. gyáros, ecetfőző 9 Ft A lista 7. helyén szereplő Kilián Károly 2. osztályba kapott besorolást, szeszgyárat létesített, ez volt a legáltalánosabb, kettős gőzgéppel dolgozott, napi 20 akó 30 fokos szesz előállítására volt képes és árpaszárítóval, szárazmalmokkal, hatalmas raktárépületekkel felszerelt létesítményeiért csupán 17 Ft-ot adózott. A fentiekből következik, hogy a város adóterheinek zömét a mezőgazdaság fedezte. Mindez a különböző társadalmi rétegek alapvető mezőgazdasági kötődése mellett korántsem azt jelentette, hogy a parasztpolgárok fizették a legtöbb adót. Ennek a szemléletnek tradicionális okai voltak, de igen komoly súllyal szerepelt a városvezetés liberális szemlélete, mely arra irányult, hogy a felhalmozott tőke ne mezőgazdasági javakba - birtokszerzés, állatállomány - vándoroljon, hanem kereskedelmi és ipari vállalkozásokba. Ha csupán a királyi adót nevezzük, világossá válik, hogy az adóbevételekből a mezőgazdasági ingatlanok és az állatállomány után kivetett adó 16.836 Ft-ot tett ki, vagyis az összes adó több, mint 65%-át. Ha a fentiek ismeretében a nem tisztán mezőgazdaságból élők birtokában lévő mezőgazdasági javakat nézzük, akkor az is világossá válik, hogy az adóterhek