Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

vízióját. Valójában úgy tekintette az udvari társadalomról írott köny­vét, mint egy „episztemológiai laboratóriumot". Egy ilyen laboratóri­umban egy társadalmi mezó', egy formáció és az egyéni viselkedés kapcsolódik össze. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki más laborató­riumok, tehát ezzel együtt más társadalmi formációk létezését. Ezzel egybehangzóan a mikrotörténelem olasz művelői is az egy adott he­lyen empirikusan megfigyelt interperszonális viszonyokra helyezik a hangsúlyt, semrnint hogy a társadalmi struktúra absztrakt reprezen­tációtól indulnának. Úgy vélve, az általánosan használatos makrosz­kopikus fogalmak nem telepszenek rá mechanikusan az egyénekre, hanem hagynak nekik cselekvési mezőt, azonban úgy, hogy semmi­képpen nem tekintik mindenhatónak a történeti cselekvőt, állás­pontjuk szerint a kényszerek és bizonytalanságok azon interakciók szövedékéből erednek, amelyekbe minden individuum elhelyezke­dik. Az elméleti alapállásából kibontakozó kutatási program a társa­dalmi struktúra feltérképezését az interperszonális viszonyok szisz­tematikus rekonstrukcióján keresztül tartja elérhetőnek. Amennyiben a viszonyok adják az alaprealitást, amellyel a törté­nelemnek foglalkoznia kell, ennek két következménye van a mikro­történelem gyakorlatára nézve. Mindenekelőtt: egy csapásra nyil­vánvalóvá válik ama állítás abszurditása, miszerint a mikro történet apró-cseprő, valójában jelentéktelen dolgokra pazarolva a drága időt, szem elől tévesztené, úgymond - az olasz mikrotörténelem esetében ­Itália történetének alapvonásait. Másrészt: egyre nehezebben tudjuk elképzelni, hogy a társadalmi - történeti vüág megismerésében a sze­mélyek közötti relációkra, a konfigurációk - ez mind Elias, mind pe­dig a mikrotörténészek számára drága szó - alakulásának processzu­sára hangsúlyt fektető irányzat akár a hempeli, vagy pedig a klasszi­kus francia társadalomtörténet kialakította sémák alapján véli hozzá­férhetőnek az általános történeti tudást. A kérdést persze minden mikrotörténész maga oldja meg a gyakorlatban. „A kivételes talán csak az événementiel [eseményekkel foglalkozó] szintjén vagy a krónika felszínén kivételes; de maga az esemény - a kis események éppúgy, mint a nagyok - amennyiben kontextualizál­juk, szétboncoljuk és részeiben kerül közeli, aprólékos vizsgálatra, oly lencsévé alakulhat, amely képes a valóság tisztább képét, mélyebb és általánosabb struktúrák képét adni". 11 Azt gondolom, ez az idézet kellőképpen megvilágítja az eccezi nale - normale [kivételes - normális, 11 O. Raggio, i. m. XXIII.

Next

/
Thumbnails
Contents