Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

legtöbb adót fizető polgára lett. Ebből a 2. osztályú iparosként fizetett 6 Ft 40 kr elenyésző tételt tett ki. Az iparosok a korábbi évtizedekben hagyományosan a mezőgazdasághoz kötődtek. A kert, a szőlő és az állatállomány nagysága fejezte ki a gazdaságot. Az iparosoknak ez a kötődése fennmaradt, de már alapvetően apáról fiúra történő öröklés révén. Az iparosok zöme ezekből a javakból élt. Újabb kori kötődést jelent a kereskedelmi életbe történő bekapcsolódás. Ez együtt egy sajátos kettős kötődést testesít meg. A harmadik kötődés szintén újabb keletű, már nem földbirtokot vásárolnak, hanem jövedelmező eszközöket - vízimalmot, olajütőt stb. Szegedi sajátosság, hogy itt vízimalom-készítő műhelyek működtek, és a tárgyévben 80 db vízimalom után vetettek ki adót. A 80 malomból 33 volt iparosok kezén, a kereskedők 22-t birtokoltak. Jellemzően ebből csak 3 volt molnárok birtokában. 7 db volt a készítő superek és faragók birtokában, 6 db szabóké volt, a halászok közül 4nek, csizmadiák, szűrösök, kovácsok 3-3 db-ot birtokoltak. Korábbi beszerzésű szárazmalomból viszont csak 5 db volt iparosok kezén. Ez is mutatja, hogy az iparosok módosabb rétege érdeklődve fordul az olyan divatos jövedelemszerző eszközök felé, mint a vízimalom, olajütő, pálinka kazán. Mindezekkel együtt az iparűzők gazdasági súlya jelentősen lecsökken és ezzel párhuzamosan nő meg rohamosan egy új, elit kereskedő rétegé. Az adófőkönyv nyújtotta információk szerint ők képezték a város leggazdagabb rétegét. A város első 50 legtöbb adót fizető adózója közt szerepel mindegyik első osztályba sorolt kereskedő, továbbá az első 50 adózó fele kereskedő is. Szeged fekvésénél fogva a kereskedelmi forgalom egyik meghatározó bázisa lett. Különösen a gabona, gyapjú, dohánykonjunktúrák idején. Ehhez járult, hogy a városban manufakturális méreteket öltött a hajóépítés, megjelent a hajós vállalkozók népes tábora. A Tisza és a Maros mentén termelt dohány kizárólag Szegeden keresztül jutott el a célállomásig. A dohányforgalmazás kizárólag a Szegedről indult báró Sina György bécsi és Wodiáner Sámuel pesti kereskedőkön keresztül történt, a szállítást azonban szegedi hajósok végezték. Szegeden át történt a Tiszán és a Maroson érkező só országos forgalmazása is. A szegedi hajósok egyaránt bejárták a Tiszát és a Dunát, valamint azok mellékfolyóit. A szegedi hajós, szállítási vállalkozók nábobja Zsótér János volt, akinek közel 100 hajója járta az említett vizeket. A kereskedők egyik csoportját a hajósgazdák új rétege jelentette, akik