Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

második felében egy népességében egyre gyarapodó, a század elején még teljesen református, a század végére lassan rekatolizálódó, jogilag kamarai függésben lévő mezőváros volt. Földrajzi fekvése kedvező volt a kereskedelem számára. Mint már említettük, Borsod vármegyében és Miskolcon az országos átlag felett volt a nemesek aránya, akik iparral, kereskedelemmel és szőlőműveléssel foglalkoztak.

13 A város lakosai - jogi értelemben - a nemeseken kívül a szabadokból és a zsellérekből álltak. A kamarai függés azt is jelentette, hogy a jobbágyok, a zsellérek és a nemesek telkére évi adót vetettek ki. A század második felétől már egyértelműen a „görög" társulás volt a legjelentősebb a város és a vidék kereskedelmében, az ekkor még csekély számú zsidó mellett. Az iparosok magas aránya szintén jellemző volt, de a szőlőművelés és a bortermelés is meghatározó maradt. Bár a lakosság túlnyomó része magyar ajkú volt, a „görögökön" kívül éltek itt német, szlovák és elenyésző számban más nyelvű emberek is. A fenti elemzési szempontok szerint egy nemesi és egy görög kereskedői mikroképet mutatunk be, amelyek egyben az eltérő források különböző információit is illusztrálják. Nemes Iván Mihály 1779-ben halt meg, két örököst hagyva maga után: Mihályt és Jánost. Az 1780as években a Fábián utcában laktak.

14 Azon nemesek közé tartoztak, akik a házukban található boltból éltek. Bár a vagyon egésze alapján nem keltették különösebben gazdag család benyomását, de mindenképpen jómódúnak számítottak. 1787-ben két szolgáló segített a háztartásban. A boltos nemesek különös státusát jelzi a vagyonleltárban található két-két rossz pisztoly és kardvas.

15 A falióra és az ezüstgombokkal díszített kék dolmány a még használható vagyon része volt. Az ingatlanhoz Miskolcon szinte elengedhetetlenül tartozó szőlők, pincék és az ott tárolt bor tekintélyes értéket jelentett. Az osztálylevél adósságról nem, kintlevőségről annál inkább tudósít. A háznál található készpénz összege is jómódra vall. Mindezen vagyontárgyak mellett csupán kiegészítésképpen említhető meg négy, vallásos tárgyú könyv, amiket Iván Mihály 1779-ben birtokolt. 13 Dányi Dezső-Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Bp. 1960.44-45.1784-ben a 13402 lakosból 1958 nemes volt. « B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501

/b. Sp. XXI. Fs. No. 105/13. Miskolc mezőváros 1781. évi kémény- és pinceösszeírása., valamint: Sp. XXI. Fs. II. No. 12.1784-85. is uo. IV. A. 1501

/b. III. 25. (1779)