Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

tály, a szegények javára tett adományok gyakoriak, Debrecenben jel­legzetesen a Református Kollégium javára adakoznak. Rácz szerint a nagy összegű kegyes adományt tevők elsősorban az örökös nélküli végrendelkezők közül kerültek ki. Miskolcon tetemes összegű kegyes adományra, különösen a teljes vagyon hagyományozására nem ta­láltunk példát. A végrendeletek a hitelélet tekintetében is fontos források. A tar­tozások és követelések pontos megnevezését minden végrendelkező fontosnak tartotta. Sajnos egyelőre az igazi lokális hálózatok megraj­zolására a rendelkezésre álló anyag kevésnek bizonyult. Eladósodott szegény végrendelkezőre éppúgy találunk példát, mint nagy kintle­vőségekkel és adósságokkal bíró kereskedőre. A végrendeletek harmadik része a záradékolás. Ez tartalmazza a végrendelet megerősítését, tehát az örökhagyó aláírását, a kirendelt tanácsi személyekével együtt. Atokformulával nem, tutorkijelöléssel viszont találkoztunk a miskolci forrásokban. Feltételezhetően a fennmaradt és az általunk kutatott végrendeletek csekélyebb száma az oka annak, hogy nem találtunk fiókvégrendeletet. Az osztálylevelek a fentiektől annyiban térnek el, hogy nem a végrendelkező a szerző, hanem az összeírást végző tisztviselők. A bevezetésben a kirendelés okát részletesen meghatározzák, közölve az örökhagyó és az örökös nevét. Ezek után a vagyonleltár követke­zik, kezdve az ingatlan megnevezésével, folytatva a külterületi fun­dusokkal, majd az ingó javak részletezésével. A valóban aprólékos névsor - a pénzbeli érték megjelölésével - a tárgyi világ elemzésének lehetőségét is megadja. Az adósságok és kölcsönök felvétele is meg­található. Azonban nem minden osztálylevél adja meg részletesen a leltárba vett javak pontos, örökösök közötti felosztását - a voltakép­peni „osztályt". Tapasztalataink szerint a vagyonleltárak, osztály le­velek közvetlen, személyre szabott elemzése nehezebb, időigénye­sebb, mint a végrendeleteké. Bár a tárgyi vüág rekonstruálásában jó­val sokkal több lehetőséget nyújt, de a tárgyakat használó személy gondolatvilágát sokkal közvetettebben lehet csak jellemezni, szemben a végrendeletekkel. Itt is megmutatkozik az egyéb forrásokkal való összekapcsolás lehetősége. Néhány mikrotörténeti példát sorolnánk fel a korántsem teljesen feldolgozott osztálylevelek és végrendeletek alapján. Azonban, hogy kövessük módszertani megfontolásainkat, előbb röviden felvázoljuk a vizsgált időszak makroléptékű városképét. Miskolc a 18. század

Next

/
Thumbnails
Contents