Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Említettük, hogy a mikrotörténeti forrásokat igyekeztünk kiegészíteni néhány összeírással. Mivel a figyelembe vett időszakot csak az 1770-80-as évekre szűkítettük le, így ebből a két évtizedből vettünk lélek-, adó- és pinceösszeírásokat.

11 Sajnos, a már említett névváltások miatt viszonylag kevés sikerrel jártunk. Mindezekkel együtt, a tartalmi és formai jellegzetességeket illetően, a következőket mondhatjuk. Végrendeletet tehetett a város minden jogállású, nyelvű, vallású tagja, ha azt „tanácsbeli hitesemberek" hitelesítették. A küldöttek száma általában 2-4 fő volt, akik közül a tanácsbeli jegyző segített az írásban. Saját kezűleg írt végrendelettel nem találkoztunk Miskolcon. Bár ez általában is így volt a 18. században. A végrendeletek hármas tagolása (bevezetés, tárgyalás, záradékolás) Miskolcon is elfogadottnak számított. A végrendelkező a bevezetőben közli elhatározásának az indoklását. Rendkívüli esetben tett végrendelkezésre nem találtunk példát. A tárgyalási szakaszt a vagyonmegnevezés, annak felosztása és indoklása alkotja. Általában az ingatlannal kezdik, amelyet változó részletességgel jellemeznek. A lakóház helyét, az utcát ritkán adják meg. Könnyebb a helyzet a város határában fekvő fundusokkal, amelyeket mindig pontos határmegjelöléssel azonosíthatunk. A tárgyi anyag részletes elemzésére itt nem térünk ki. Erre Fügedi Márta tanulmányai nyújtanak makroszintű alapot. Fontos még megemlíteni az örökösök felsorolásánál a családrekonstrukciós lehetőségeket, amelyeket szinte minden esetben el lehetne végezni. Bár az esetek többségében a végrendeletek az egyeneságú örökösök megnevezésén túl nem nyújtanak többet, de a rokonokra hagyott kisebb értékek megnevezései itt is jól használhatók. Rácz István utalt arra a debreceni gyakorlatra, hogy a vagyon csoportosításakor éles különbséget tettek az örökölt és a vásárolt között.

12 Míg az előbbit szigorú rend szerint kellett továbbadni, addig az utóbbi esetben teljesen szabad elosztást lehetett alkalmazni az örökösök között. Ilyen különbségtételre Miskolcon nem találtunk adatot. Hasonlóképpen nincs nyoma a végrendeletek hitelességének megkérdőjelezésére, inkább az öröklés arányairól folyt vita. A kegyes adományok általában a végrendeletek fontos részei. Ezek rendszerint a végrendelkező személyes és hivatalos kapcsolataira is visszavezethetők. Miskolcon az egyház, az ispo11 Az egyes összeírások megtalálhatók: B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/b. Species nevű anyagaiban. Egy részük számítógépes adatbázisban is kutatható. Ld. Rémiás Tibor egyetemi doktori disszertációját. 12 Rácz I., 1983.13.