Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

különbséget saját kutatási szempontjaink szerint érdemes árnyaltabbá tennünk. A végrendeletek összetettebb forrástípust jelentenek. Bár a vagyonra vonatkozó adataik pontatlanabbak, de ugyanakkor a végrendelkező személyéről többet mondanak, mint az osztálylevelek vagy a vagyonleltárak. Bár Rácz István megállapítása szerint a debreceniek osztályleveleit bővített végrendeletnek is tekinthetjük, azaz ugyanúgy a vagyon elemeit tartalmazzák, csak részletesebben.

9 Valóban, az osztály le vélek jó részéből megismerjük a végrendelkező akaratát abban a tekintetben, hogy kire mit testált. Ha azonban a döntés okaira, módjára, a feltételekre kérdezünk rá, akkor már nem kapunk kielégítő feleletet. Tapasztalatunk szerint az osztálylevelekből inkább az örökösökről tudhatunk meg többet, míg a testamentumokból inkább a végrendelkező személyéről. Bencsik János tokaji kutatásai alapján is egyetérmetünk abban, hogy a vagyonleltárakban megtalálható tárgyi kultúra reprezentálja a kor emberének életminőségét. És abban is, hogy a gazdasági és vagyoni állapot személyre szabott felmérése jellemző képet adhat az egykori tulajdonosról.

10 A vizsgálataink magját képező végrendeletek száma (mintegy 200) sokkal csekélyebb Miskolcon, mint Debrecenben vagy Tokajban. Az osztálylevelek több rnint másfélszáz, ugyanakkor az egyéb helyeken található vagyonleltárak sem bővítik jelentősen a lehetőségeinket. A források időbeli megoszlása is egyenetlen. A végrendeletek túlnyomórészt az 1760-80-as évekből maradtak ránk, és ugyanez a megállapítás érvényes az osztálylevelekre is, azzal a kiegészítéssel, hogy a felső időhatár kibővült az 1790-es évekkel. Ha tartalmi szempontból nézzük, akkor a végrendeletek elemzésekor az 1770-es, az osztálylevelek esetében pedig az 1770-80-as évekre kell koncéntrálmmk. Tehát a 18. századi hagyatéki források közül csak két évtized vizsgálata lehetséges. Ez Miskolc történetének egy rövid, a város fejlődése szempontjából azonban jelentős időszaka volt. deletek a 17. századból. 1-3. k. Győr, 1995-1997.; Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében (1774-1849). Sátoraljaújhely, 1993.; Tárkány Szűcs Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Bp. 1961. A miskolci szakirodalmi előzményekre ld. Fügedi Márta: 18-19. századi miskolci kereskedő számadáskönyvek, limitációk és vagyonösszeírások viselettörténeti adatai, 129-140. In Borsodi Történeti Évkönyv (6)., Miskolc 1979., uő. A miskolci polgárok 18. századi lakáskultúrájához, 169-176. HOM Közi, Miskolc, 1991. A városra vonatkozó további szakirodalmat ld. ez utóbbiban. 9 Ld. Rácz L, i. m. 1984. 7. 10 Bencsik J., i. m. 11-12.