Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

közölnek információkat a feudális jog- és társadalmi rendben sajátos helyet elfoglaló cigányok, a „csavargóknak" nevezett jövő-menő idegenek (1751), vagy éppen az ún. „spekulánsok" névsora 1788-ból, akiket gabonakereskedelmi tevékenységük miatt írtak össze. A más szempontból készült további jegyzékek kiegészítésképpen szintén jól hasznosíthatóak, mint például a forspont-összeírás 1778-ból, vagy a tizedesek névsora.

6 Kiragadott példáink remélhetően alkalmasak arra, hogy érzékeltessük ezen források nélkülözhetetlenségét, hiszen csak egy ilyen adatbázis alapján lehetséges a helyi társadalom átrétegződésének ábrázolása. Megítélésünk szerint csak a városi népességre vonatkozó bár nyilvánvalóan hézagos - összeírások időmetszetenkénti elemzése után lehetséges és célszerű más források vizsgálata. Ezek közé soroljuk a számadásokat (1760-1790), az iskolai anyakönyveket (a minoriták esetében 1742-től), a végrendeleteket, amelyekről még a továbbiakban szó lesz. Az örök-, zálog- és cserevallások, szerződések iratai társadalomtörténeti szempontból is fontosak, hiszen az időpont, az aláírók, a tanúk, a tárgy, valamint az összeg ismerete mellett az írni-olvasni tudásról is értesümetünk. A mintegy 300 darab korabeli osztálylevél, vagyonleltár és becslést tartalmazó iratcsomók közel kétharmada szintén az 1770-80-as évekből való, tehát más forrásokhoz való kapcsolása csak ekkortól lehetséges. Az egyénekre lebontott vizsgálataink során jóval többet megtudhatunk a 18. század második feléről és végéről, mint a századelőről. A be- és a kitáblázási jegyzőkönyvek, tekintettel a Tóth Tibor által elindított somogyi kutatás tanulságaira is, önmagukban is nagy feladatot jelentenek a gazdaság- és társadalomtörténet-írás számára. Pedig a vagyonértékről, a forgalomban résztvevő személyekről, hitelezők és adósok foglalkozási és társadalmi státusáról, a konkrét összegekről és időpontokról, valamint az alfabetizációról jóval többet megtudhatnánk. A rendelkezésre álló két miskolci kötet (1756-1790) első része mintegy 1000 esetet rögzít, bár ezek többnyelvűsége forrásfeldolgozási nehézségeket jelent. Az előbbi típushoz hasonló tárgykörnek a kezesvállalási ügyek iratai (17611769), valamint a vizsgálati és tanúvallomási dokumentumok. Társadalomtörténetileg is értékelhetőek a limitációk, valamint a tanácsülési jegyzőkönyvek, amelyeket elsősorban a tisztségviselők és a helyi « B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. 64., 85-89., 62.d. 247. sz.; IV. 1501/b. lll.d. 16. cs.