Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

elit megismerése szempontjából tartunk fontosnak. Ha a statútumokat, a levelezéseket és egyéb elszórt forrásokat nézzük, akkor azok mennyisége alapján is a kutatás igen nehezen lezárható. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az említett források elsó'sorban a helyben keletkezettek közül valók. Az uradalmi, egyházi, családi, kamarai levéltári irategységek elemzései még messzebbre vezetnének. Lokális makroszint - összeírások Elsőként az 1711. évi adóösszeírást vizsgáltuk, melynek hasznosítható adatai nyilvánvalóan történeti rekonstrukciónknak egyelőre csak a regisztrációs szintjét jelentik.

7 Arról bővebben nem is szólva, hogy minden korban, így ekkor is igyekeztek az adótárgyakat kivonni az összeírás alól. Egyszerűen a kisebb és nagyobb kategóriái szerint rendeztük az adatokat, hogy így is közelebbről lássuk a miskolci gazdasági-társadalmi hierarchiát. Hogy ezek az eredmények mennyire felelnek meg a korabeli helyi elit valóságosan elfoglalt helyének, azt más forrásokra támaszkodó vizsgálatnak kell megerősítenie. Adataink részletes közlése nélkül most csupán a legfontosabb következtetések elmondására vállalkozunk. Leginkább a szőlőművelés jelentett a városi társadalom több mint kétharmada számára valamilyen mértékű megélhetési forrást. A többi esetben feltűnő volt az, hogy a felsorolt adótárgyak egy igen szűk körben összpontosultak. Természetesen szinte kizárólag nemesek alkotják az élcsoportot. Illusztratív példaként kiemelhető, hogy a szőlőterülettel, pontosabban borral rendelkező első 100 fő között a nagyságrend szerint csupán 20 nemnemes nevét rögzítették. Ugyanakkor egy másik, sajátos összefüggésre is rávilágíthatunk, miszerint az első száz fős tömbhöz 18 kézműves tartozott, közülük többen nemesek is voltak. Ez is jelzi az ipari és mezőgazdasági tevékenység ekkori munkaszervezeti, háztartási összekapcsolódását: az összes kézműves (62 fő) 73%-nak bora, szőlője is volt. Háztartásaik 40%-ban állatokat is tartottak. Az 1711. és az 1725. évi adóösszeírások elemzése és összehasonlítása több módszertani kérdést is felvethet, amelyekkel részletesen most nem foglalkozhatunk. Leginkább a jegyzékek valódi értékét nehéz meghatározni. Ha csupán az élmezőnyhöz tartozók nevét vetjük össze a két időszakból, akkor alapvető átrendeződést, név- és sorrendváltozást tapasztalhatunk. A döntő különbség a két összeírás kö7 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. III. Fs. I. 515. 9. d.