Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
nem kívánt fejenként katonáskodni, sem viselni a közösség terheit. A közösség pedig igyekezett visszatéríteni a saját rendjébe. A legfejlettebnek tekinthető Marosvásárhely a legtipikusabb példa erre, hiszen ott játszódott le a leggyorsabban ez a változás, és ott volt a legmélyrehatóbb, a legteljesebb a kiszakadás is 19 . A 17. század marosvásárhelyi krónikása, a napló- és emlékiratíró Nagy Szabó Ferenc 20 például, maga is székelyként, úgy írt „a székelyekről", mint számára idegenekről, ha részvéttel is, de maga és köztük megtéve a distinkciót. A szintén marosvásárhelyi bíró majd diplomata, Borsos Tamás 21 pedig szabályos megvetéssel írt róluk, önmagát mintegy velük szemben definiálva. Ezek a székkel folytatott küzdelmek azonban minden székely város esetében megfigyelhetők. Az uralkodó, később pedig a fejedelmek rendelkezéseikben védeni igyekeztek a városokat a szék minden kiválást letörni igyekvő tevékenységével, gyakran az erőszakkal szemben. 1530-ban Szapolyai János Kézdivásárhelynek adományozott heti vásárokat és évenkénti három országos vásár tartásának a jogát 22 . 1625-ben Bethlen Gábor Sepsi és Kézdiszék közössége ellenében Sepsiszentgyörgy, Ilyefalva, Kézdivásárhely valamint Bereczk mezővárosokat kivette a széki bíráskodás hatásköre alól. A székely város lakója tehát kívül került ezen a közösségen, és ugyanez történt azokkal is, akik - kb. tíz-tizenkét családról van szó - jelentősebb vagyonra tettek szert, és az országos nemesekhez kezdtek hasonlítani. Ok birtokolták a legfontosabb országos és székely tisztségeket, ezáltal ők voltak azok is, akiknek a kiválása a 17. század közepére már befejeződött. Bár nem bizonyos, hogy ők voltak a legnagyobb jobbágytartók, a hagyomány mégis őket tisztelte a legkiválóbbakként. 23 Ezek a családok, csakúgy, mint a városok, külön csoportot 19 A városnak már a 15. század legvégén is voltak összeütközései a székkel, ezért kellett Losonczi László vajdának és székely ispánnak 1493. április 28-án oklevélben elrendelnie, hogy Székelyvásárhelyt és Szereda mezővárosokat kiváltságaikban és szabadalmaikban tartsák meg. 20 Nagy Szabó Ferenc, é.n. 1- 46. 21 Borsos Tamás, é.n. 175-186. 22 Szabó Károly-Szádeczky Lajos-Barabás Samu, 1934. 282r 23 Nagyon érdekes, hogy míg 1576-ban valóban ezek a régi székely családok voltak anyagi erejüket tekintve is a legnagyobbak, addig 1614-re ez a helyzet megváltozott, sőt a 17. század első felében szembetűnő, hogy milyen sok egyéni karrier indult el, legfőképpen a Bethlen Gábor fejedelemsége idején. Ennek ellenére szinte mindig voltak olyan családok, akik a katonai vezető pozíciójuk következtében bizonyos ideig rendkívül jelentősek voltak, később azonban eltűntek vagy jelentéktelenebbé váltak. 1576-ban az első öt család a székelyek között: Komis, Lázár, Geréb,
