Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
alkottak, és saját azonosságuk is kettős kötődést mutatott. Érdekes sajátosság, hogy magukat nem definiálták székelynek, elég, ha Apor Péter Metamorphosisára gondolunk 24 . Úgy írt a székely szokásokról, mint amelyeknek ő már nem tevékeny részese. Amennyiben önmagáról nyilatkozott, úgy magát mint a nemesség tagját említette, értékei a nemesség értékei voltak. Ugyanakkor kimutatható, hogy ez a pár család a leggyakrabban éppen ebből a székely nemesi csoportból házasodott, és nemcsak a 15-17. században, hanem egészen a 19. századig. Házasodási stratégiák a székely nemességen belül Mint azt az előzőekben már kifejtettük, a székely nemesség megnevezés meglehetősen nehezen értelmezhető a 17. századi székely társadalomban, legalábbis nem azzal az egyértelműséggel, mint a korszak magyar társadalmában általában. Ennek ellenére már a 15-16. századtól különbséget tettek az úgynevezett felsőbb rétegek vagy előkelők és a közszékelyek között. Az első kategóriába az első rendbe tartozó primőrök és a gazdagabb lófők, a másodikba a szegényebb lófők és a gyalog vagy közszékelyek tartoztak. Az 1562-es székely felkelést követő segesvári országgyűlés rendezése szerint pedig nemesnek nevezték a primőrt és a lófőt, míg a közszékelyeket a „fejedelem jobbágyai"-nak tekintették, akik ennek következtében adót voltak kötelesek fizetni. Ez a besorolás ugyanakkor nem esett minden esetben egybe azzal, hogy a székely közösség tagjai minek tartották magukat. Gyakran előfordul, hogy a nemeslevéllel rendelkezés, sőt a primori családba születés sem jelentette azt, hogy ettől az illetőt nemesnek tartották. Kialakult viszont a társadalmon belül egy meglehetősen szűk réteg, akik külön csoportot képeztek a székely közösségen belül. Többnyire ők azok, akik a későbbiekben grófi, bárói címeket szereztek. Ók azok, akik a felfelé leválók voltak. Házasodási szokásaikat vizsgálva azt láthatjuk, hogy a leggyakrabban saját köreikből házasodtak, tehát a székely előkelő családok gyermekei leginkább egymással kötöttek házasságot. Amennyiben mégsem így tettek, akkor az erdélyi arisztokráciával építettek kapcsolatokat, de csak elvétve fordult elő, hogy a székely közösség egyéb rétegeivel is kapcsolatba kerültek volna. így a székely előkelők eme csoportja meglehetősen zárt csoporttá lett, tagjai szinte mindannyian rokonai voltak egymásBecz, Petki, 1614-ben: Kornis, Balassi, Basa, Geréb, Petki, 1619-27-ben: Kornis, Balassi, Béldi, Geréb, Ugrón. 24 Apor Péter, 1978. passim.
