Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

BALOGH JUDIT Összetartó erők és leváló elemek a 17. századi székely társadalomban A székely társadalom sajátos felépítése, berendezkedése minden korszak külső szemlélője számára bizonyos zavart okozott. A kortársak saját berendezkedésük alapján igyekeztek megragadni a székelység lényegét. így jártak el a fejedelmek és így a székely összeírások kirendelt készítői is. A 16. század közepén létrejött erdélyi fejedelemség első fejedelmei határozottan úgy találták, hogy a székely sajátosságok mihamarabbi kiküszöbölése a helyes útja az erdélyi társadalomba való betagolásnak. A 16. század végének sorozatos felkelései mutatták meg ennek az elképzelésnek és kísérletnek a kudarcát. A székelység lényegét kívülről megragadni igyekvő kutató számára ma is kérdés, hogy miben fogható meg a leginkább a székelység lényege, hogy lehetséges-e árnyaltabb képet adni a székelységről a hagyományos társadalmi tagolódás mellett vagy azon kívül. A rendelkezésre álló források alapján jelen dolgozatban azt kísérlem meg, hogy a székelységet rnint közösséget értelmezzem. Arra igyekszem rákérdezni, hogy hogyan definiálta magát a 17. századi székely közösség tagja, és hogyan határozták meg őt a külvilág szereplői. A források vizsgálata során úgy tűnt, hogy létezett egy nagyon erős közösségi tudat a székelységen belül, az egyének pedig elsősorban mint a közösség tagjait határozták meg önmagukat. A legfontosabb közös cselekvés a katonáskodás volt. A közösség tagja ezt igyekezett minden eszközzel megvédeni, ám ennek ellenére, úgy tűnik, a 17. század elején egyszerre hatottak a közösséget összetartó és a leválást elősegítő erők is. A dolgozat a székely társadalom összetartó erőit és a leválás természetét vizsgálja, valamint a leválás irányait, és azt a kérdést, hogy hogyan igyekezett a székelység választ adni a leválási kísérletekre. Kérdés továbbá, hogy ki tekinthető ebben a kontextusban „benn maradónak" és ki tekinthető kiválónak, valamint hogy a kiválók is kiválásként értelmezték-e mozgásukat. A rendelkezésemre álló források a következők voltak: az Erdélyi Fejedelemség Királyi Könyveinek székely vonatkozású oklevelei, a széki, elsősorban az udvarhelyszéki törvénykezési iratok, a székely összeírások, lustra-jegyzé-