Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

az ezt előteremtő török és magyar adminisztráció a mértéktelen adóztatással tette tönkre. IIa Bálint, bár Gömör megyéről szóló monográfiájának adattárában rendszeresen hivatkozik tizedjegyzékekre, mégis az összegző kötetben a tizedjegyzékeknek meglehetősen kevés szerepet szán. Pedig a számadáskönyvből kitűnik, hogy az 1560-as évektől a tizedből származó bevétel nagyjából egyenletesen emelkedett a gömöri tizedbúza, évi 940 mázsa körüli értékről a hetvenes évekre 1250 mázsa körüli mennyiségre. A számadáskönyv utolsó időpontja után keletkezett tizedjegyzékből kitűnik, hogy 1582-ben 980 mázsa, 1583-ban, 1587-ben és 1589-ben is 1500 mázsa körüli tizedmennyiséget szednek be a tizedszedők. Ebből a mennyiségből általában 75%-ot adnak át Muránynak, a többit Szendrőnek juttatták. A tizedjegyzékeket azért kezdtem el átnézni, mert a gömöri tizedek ebben az időszakban leginkább Murányhoz tartoztak, és ezért kíváncsi voltam az 1572 után beszedett termények mennyiségére. Az eredményből kiindulva pedig - az 1572-ig terjedő időszak gyakorlatát figyelembe véve - meghatározhatom a terményben befolyt jövedelmek pénzben (zsoldban) számított értékét. Ezzel a hosszadalmas munkával még nem végeztem, de a kutatás más szempontból is nagy haszonnal járt. A mikrofilmre felvett tizedjegyzékek között ugyanis egy sor olyan adatot találtam, amelyek a vár alatti kastélyra és katonaságára utaltak. A kastély létezéséről eddig jóformán csak feldolgozásokból, elszórt forrásközlésekből tudhattunk, annak szerepét, feladatát nem lehetett megnyugtatóan tisztázni. Az itt talált zsoldlista és tizedelszámolásaik bizonyítják, hogy a vár alatt lévő kastélyban magyar és délszláv lovasság tartózkodott, akik leginkább a tizedszedésnél működtek közre. Események kapcsán keletkezett naplók, levelek 1549 nyarán Niklas Graf zu Salm királyi főhadparancsnok (1546-1550) vezetésével spanyol és német zsoldosok, valamint Bebek Ferenc nemesi csapatai Murányt elfoglalták, Basó Mátyást elítélték és kivégezték. Az ostrom leírását a Bernardo de Áldana emlékiratából

14 valamint Áldana és néhány a környezetében lévő személynek az udvar14 Bernardo de Áldana magyarországi hadjárata [Î548-1552]. Közreadja: Szakály Ferenc. Fordította Scholz László. Európa Könyvkiadó. Bp. 1986. 91-106, 261-263. Az emlékirathoz írt bevezető szerint Szakály Ferencnek nem sikerült kétséget kizáróan