Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

egyszerre kialakítjuk e tárgy vizsgálatához szükséges olvasásmódot is. Minden bizonnyal először a kvantitatív történetírást, s főként az Annales köréhez tartozó történészek munkáit szemrevételezve vált világossá, hogy a dolgok nem rendelkezhetnek jelentéssel, csupán amennyiben egy sorozathoz viszonyulnak, s nem pedig valamilyen feltételezett, a nyelvet és a tudományt megelőző „valósághoz". A történelemben csak olyasmi válhat kutatás tárgyává, amit korábban a történész „konstruál", létrehoz, kijelöl. Ez a belátás felborítja és lehetetlenné teszi minden korábbi analízis előfeltevését, amelyek egy eleve adott és valamilyen módon rejtett értelemet kívántak napvilágra hozni. Grendi, aki, mint említettem, a lokális társadalom és a központ viszonyát egymást kiegészítőként fogja fel, egy tengerparti halász közösség, Cervo esetét helyezte a középpontba. Könyvének szerkezete is visszhangozza e komplementer viszonyt: a fejezetek hol ebbe, hol abba a perspektívába helyezkednek. Először egy komplex politikaiterületi szisztéma leírását kapjuk, amely különösen eleven, ahol a metropolisznak, a kisebb korgóknak és a falvaknak egyaránt széles mozgásterük van, s mindkét irányból érkeznek kezdeményezések: történetileg képződött kultúrák pluralitása van jelen, amelyek leginkább a területi identitásban találják meg kifejeződésüket. Ezt az erőteret talán célszerűbb case-studies sorozatának segítségével feltérképezni, semmint rögvest valamilyen irányultságot, trendet belevetíteni - javasolja Grendi. Az adminisztráció, a jogszolgáltatás, a helyi alkotmányok vizsgálata után, noha már felismerhető egy trend, mégsem beszémetünk a központi hatalom részéről valamilyen koherens tervről. Tehát összegezve: az összetett politikai folyamatoknak nem csupán a közigazgatási értelemben vett község, hanem a különböző közösségek is állandó résztvevői. A borgók gazdasági téren nyilvánvaló hegemóniájának a politika terrénumán egyfajta „paraszti reakció" feszül, amelynek alapját a települések területi-kulturális identitása képezi. Grendi munkája nem érthető meg ez utóbbi fogalom nélkül.

6 Az identitás a testvériségek (confraternita), az egyházközségek szerveződésében nyilvánul meg leginkább. A területi szerveződés különböző szintjeit határozza meg így Grendi, amelyek a nemzetségek vezetőinek informál

is gyűléseitől egészen a területi parla6 A határok és az identitás tudatának szerzőnk ezt megelőzően több cikket is szentelt, amelyek tapasztalatait beépítette e könyvbe is. E. Grendi: La pratica dei confini: Mioglia contro Sasselo, 1715-1745. Quaderni storici, n° 63. 1986. 811-846. és Cartografia e disegno locale. La coscienza sociale dello spazio, In uő Lettere orbe. Anonimato e potere net seicento genovese. Palermo, 1989.