Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
Igen sokszor elhangzik, hogy a mikrotörténelem aprócska, jelentéktelennek tűnő, a periférián lévő tárgy kutatásával szem elől tévesztené, úgymond a „történelem nagy kérdéseit". Azt gondolom, hogy valójában minden jelentős mikro történet valami rendkívül általános dolgot próbál meg körüljárni, éppen azt érzékelve, hogy a vizsgálatnak a meglévő szótár használatával már kimerültek a lehetőségei. Gyakran találjuk magunkat olyan problémákkal szemközt, amelyeket nem magyarázunk, vagy úgy látszik, bizonyos általánosítások egyszerűen nem válaszolnak megfelelően ezekre. Valójában olyan magyarázatokkal van dolgunk, amelyeknek semmiféle prevíziós képessége sincs. A történészi munka fontos összetevője, jegyzi meg Levi, hogy mindig úgy dolgozunk, hogy „előre tudjuk, miként fog végződni a történet: ez a mi nagy drámánk. Mindig tudjuk ki a gyilkos, ezért bármit is mondunk, bármilyen oksági kapcsolatot is konstruálunk, mindig úgy tűnik, érvényes. Igen szegényes, mechanikus, automatikus oksági kapcsolatokat hozunk létre". 4 A mikro történészek a vizsgálódás léptékén változtatva arra kérdeznek rá, vajon helyesen fogalmaztuk-e meg a problémát? A lépték változtatása tehát a tapasztalatszerzés érdekében történik: analitikus procedúra, s nem a társadalmi realitás inherens faktora; így bárhol hasznosítható, függetlenül az elemzett tárgy dimenzióitól. A társadalmi realitás szinteződése - Levi megfogalmazásában inkább csak érintőleges, semmint centrális a mikrotörténelem problematikájában. (O egészen odáig megy: személy szerint mindig is azt javasolta, hogy ne fordítsunk túlzott figyelmet egy specifikus közösségre, hanem azt tartsuk szem előtt, hogy az általános történeti probléma a probléma, és az alkalmazási pont szinte esetleges. 5 ) Grendi választása, aki „a történeti folyamat szintjeinek integrációját" szándékozik felkutatni, azért esett egy területi közösség vizsgálatára, mert a közösség testesíti meg a „szocioterritoriális (társadalmi-területi) valóságot a lehető legkisebb skálán", ahol tehát általános és tipikus társadalmi gyakorlatokat figyelhetünk meg. Semmiképpen nem kapcsolható össze a falumonográfia hagyományos műfajával. A lépték problematikájához szorosan kapcsolódik a történeti tárgy konstruálásának kérdése. Ez egyben az invenció problematikája is: érzékelni kell, hogy mi magunk kreáljuk a történeti tárgyat, s ezzel 4 Giovanni Levi: Il piccolo, il grande e il piccolo. Intervista a Giovanni Levi, Meridiana, n° 10. 1990. 211-234. 5 G. Levi, Il piccolo... i.m.
