Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

A két könyv, amelyeket rövid vizsgálat alá veszünk, témájában közös: mindkettő' a „modern állam kialakulásának" folyamatát taglalja. A kérdéshez a történészek általában a központi hatalom és a lokális univerzumok fogalompárral közelítenek. Azonban az oly gyakran alkalmazott centrum/periféria séma rejtetten teleologikus: kizárólag a központot állítja a modernizációs munka folyamatába. Ezzel szemben mindkét szerzőnk elhagyja e célelvű perspektívát, és a helyi politikai életet olvasva kíván új interpretációs keretet nyújtani. Kutatásaik módszere, hogy jobban figyelembe veszik azon nyelvezeteket és gyakorlatokat, amelyek átitatják a dokumentumokat. Szerzőink nyíltan elutasítják a korábbi történészi gyakorlatot: „A heterogén és számtalan alakban felbukkanó területi politikai realitások tanulmányozását - legalábbis részben - feláldozták az állami formációk, normák és intézmények tanulmányozásáért; így aztán a politikai integráció és aggregáció számtalan formája, és hasonlóképpen a társadalmi cselekvők kizárásra kerültek a történeti elemzésből. Az elfoglalt nézőpont, amelyet a központi hatalom megerősödésének folyamatára és a „modern" intézményi formák konstrukciójára függesztett szinte kizárólagos figyelem jellemez, végső soron parciális és deformált képet alakított ki a közhatalom [autoritá pubblica] legitimitásának létrehozásáról és változásáról".

2 Ezzel mindketten a helyi társadalmak és a központi hatalom kölcsönhatását és összeszövődését állítják szembe. Ez módszertanilag együtt jár a helyi közösség használatban lévő fogalmának explicit és gyökeres újrafogalmazásával. A közös problematika ellenére a két szerző terminusai nem egyeznek meg a helyi közösség és a szélesebb társadalmi-politikai-gazdasági realitás, tehát a Köztársaság közötti viszony leírására: Grendi a kettő kombinációjáról, egyfajta komplementer viszonyról beszél, míg Raggio ezt a kölcsönös függőség, az interdipendencia fogalmával próbálja megragadni.

3 Hangsúlyozzák a kiválasztott tárgyak egységét, de mindketten - s ez rendkívül fontos egy általánosabb kérdésre vonatkozónak tekintik ezeket. Tegyünk egy rövid kitérőt a lépték használatáról és a történeti tárgy konstruálásáról. 2 O. Raggio, i.m. IX. 3 „Történetileg Genova és a lokális társadalom közötti viszonyt progresszív kölcsönösség folyamataként írhatjuk le. Az összkép, amelynek rekonstrukcióját egy lokális univerzum mikroszkopikus megfigyelése teszi lehetővé, nem egy olyan autoritás és hivatalos kultúra képe, amely saját kritériumait erőlteti alattvalóira és a népi kultúrára, hanem egy kulturális csere képe", O. Raggio, i.m., XIX.