Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

nek és előítéleteinek torzító hatása is kevésbé fog érvényesülni. Minden feltárt kontextus, melyben a vizsgált személy vagy közösség megjelenik, részét képezi világának, s mindegyik másik arcát mutatja annak. A mikrotörténelmi megközelítésnek az a nagy előnye, hogy ezt a sokféleséget képes fókuszba helyezett tárgyára nézve viszonylag behatárolt vizsgálat keretében is megjeleníteni. Véleményem szerint ez létesít kapcsolatot az egyedi eset és az általános közt: miközben vizsgálatunk tárgyát képező személyt vagy kis közösséget életének minél több kontextusában megpróbáljuk bemutatni, ezáltal végső soron a társadalom szövedékét rekonstruáljuk, nemcsak egy ember vagy egy lokális közösség életével ismerkedünk meg, hanem egy társadalmi közeggel is. A mikrotörténelem negyedik jellemzőjének azt tartom, hogy akkor sem lenne soha elszakítva az általánosság szintjétől, s nem vesztené el relevanciáját arra nézve, ha egyazon elemzés keretein belül nem is lehetne a vizsgálat léptékeit váltogatni. Az egyedi eset fája szerteágazó gyökereivel a múlt talajának jelentős részét át- meg átszövi.

31 „... a részletek néha nagyon fontosak", írja Marái Sándor. „Mintegy megkötik az egészet..."

32 Uffe Ostergaard szerint egy kis elbeszélés jobban szintetizálhat, mint a nagy, de „vékony" áttekintő szintézisek.

33 Goethe a művészet kulcskategóriájának tartott „különös"-fogalmáról mondta Eckermann-nak: „Nem kell attól sem félni, hogy a különös nem talál visszhangra. Minden jellemben, bár31 Medick idézi Levi egy mondását egy 1990-es bázeli vitáról, hogy a mikrotörténelem nem kis dolgokat vizsgál, hanem kicsiben vizsgálódik. (Medick, 1994. 40.) Hans Medick maga hasonlóképp a kis tárgyak vizsgálata helyett a kis léptékű vizsgálat definícióját használja, de a hangsúly nála a vizsgálat léptékének csökkentésen van, ami a mikroszkopikus vizsgálatot ereményezi. (uo. 44.) David Warren Sabean szintén tiltakozik az ellen, hogy a vizsgálat léptéke határozná meg kérdéseinek jelentőségét. A „helyi" szerinte azért érdekes, mert a viszonylatok megfigyelésének helyéül szolgál. Edmund Leechet idézve hozzáfűzi: a kis közösségek részletes antropológiai vizsgálata nem valami általánosabb illusztrációja, hanem önmagában véve érdekes. De Neckarhausen tanulmányozása számára azt mutatja, hogy ahogy nem az általánosításra kell törekedni, úgy az egyediség hangsúlyozására sem: sokféle forrás alapján „a diskurzus sok különböző szintjén kell megvizsgálni a kontextus szabályszerűségeit és a cselekedetek logikáját." (David Warren Sabean: Property, production and family in Neckarhausen, 1700-1870. Cambridge University Press: Cambridge-New York-Port Chester-Melbourne-Sidney, 1990. 8., 11., 12.) 32 Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek. (Bp. 1998.) 57. (Első kiadás: 1942.) 33 Uffe Ostergaard: Hvordan skriver man (en) god historié? Den jyske Historiker. Tema: Mod en ny samfundhistorie, 1986., idézi Christiansen, 1988. 23.