Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
get nyújt a kutató számára a vizsgált történeti forrás konstrukciós értékeinek hatékonyabb felhasználására. Mikrotörténeti elemzésemmel tulajdonképpen kísérletet tettem arra, hogy a módszer megváltoztatása vajon alkalmas-e egy már ismert forrás újabb rétegeinek feltárására. Az alkalmazott mikrotörténeti módszer „újdonsága" a forrás kontextusban történő' vizsgálatában rejlett. Nem egy Kossuth által a függetlenségi sajtóba írt szöveget és az arra adott sajtóreflexiókat szemlélt, hanem egy magánlevelet, amelyet a címzett nyilvánosságra bocsátott. Ennek hatására bekövetkezett egy transzformáció, amelynek során az eredeti szöveg szerepet és értéket váltott. Politikai eszköz lett, eltorzult, mégpedig azáltal, hogy a nyilvánosság elől rejtve maradt a transzformáció, s ily módon a „fogyasztói közeg", a nyilvánosság a transzformált szerepet és értéket tulajdonította a szöveg szerzőjének, Kossuthnak. Mintegy virtuális játékba kezdett, hiszen a reakciók és válaszreakciók erről a transzformált szövegről szóltak, és ebből a transzformált szövegből kiindulva építették a politikai valóságot. A Magyar Újság két cikkben is igyekezett korrigálni a Kossuthlevél közéleti deformációját. 43 A lap szerkesztője, később maga Irányi hangsúlyozta - idézve a Kossuth-levélből a vonatkozó részeket - a levél esszenciáját: az ellenzéki együttműködés kívánalmát. A politikai riválisok, mint láttuk, ennek ellenére a jogtalan beleszólás vádjával illették Kossuthot, illetve Kossuthtal és Kossuth nevével való visszaéléssel a szélsőbalt. A bemutatott forráselemzés cáfolja a politikai ellenfelek ezen gyanúját, amely gyanú éppen azáltal veszti érvényét, hogy a levél megjelent a nyilvánosságban. Hiszen Irányi alapvetően ellenezte az ellenzéki együttműködést. A levél közéleti kiadása tehát egyben a 48-as Párt 1872-es választásokat kísérő belső erőviszonyai stabilizálódásának - Irányi térvesztésének és az ellenzéki együttműködést pártolók dominanciájának - lenyomata. Hatása azonban sem rövid-, sem hosszútávon nem mutatkozott célszerűnek. A balközép nem fogadta el a „békejobbot" 44 : elmaradt az ellenzéki pártok kormánypárt megbuktatását célzó összefogása. S csupán pillanatnyi kompromisszumot eredményezett a 48-as Párt vezetésében; nem oldotta meg a belső árnyalatok elvi ellentéteit, amely 1874-től szervezeti különállásban is megtestesült. Irányi, néhány politikustársával nem 43 Magyar Újság 1872. máj. 25. VI. évf. 118. sz. és 1872. május 31. VI. évf. 122. sz. 44 A Magyar Újság mindkét válaszcikk-írója a „béke velünk" jelszavával zárja sorait. Ld. Magyar Újság 1872. máj. 25. VI. évf. 118. sz és 1872. május 31. VI. évf. 122. sz.
