Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

lépett be a Kossuth által régóta szorgalmazott Függetlenségi Pártba, maradt 48-as párti politikus. A kutatás tárgya iránti hűség, azaz csupán a megközelítési lépték és nem a tárgy megváltoztatásának szándéka felveti végül a kérdést, vajon mi a mikrovizsgálat legitimációja a makrovizsgálat szempontjából? Avagy mi biztosítja a léptékek konvertálhatóságát a kutatási tárgyra vonatkozóan? A tárgy, mint korábban utaltam rá, egy politikai intézmény - a 48-as párt - története, amely történet úgy is megfogalmazható, mint szereplői (a pártképviselők) interakcióinak sorozata. Az interakciók vizsgálata az egyéni cselekvési lehetőségek és e cselekvések hatásainak, transzformációinak vizsgálata, amely a kérdésnek már mikrotörténeti szempontú és módszerű megközelítése.

45 Az elemzett példából láthattuk, hogy a makro, illetve a mikrotörténeti módszerek alkalmazásával más-más konstrukciót kapunk. A makrotörténeti konstrukcióval leírhatóak a levél politikatörténeti „vegyértékei", azaz közéleti helye, hatása az országgyűlési pártok ko45 A kiválasztott forráscsoport, a levelezési anyag esetében mindez annak feltárását jelenti, hogy a politikai tárgyú, az aktorok (levélíró és címzett) közötti diszkrét tehát magánjellegű -, levélformájú kommunikáció hogyan transzformálódott a nyilvánosság szférájába. Az elemzések a transzformációk alapvetően két formájáról adnak tanúbizonyságot: egy feltételezhető vagy közvetett és egy közvetlen útról. A közvetett transzformáció azt jelenti, hogy a levélben megjelenő információk formát váltanak a nyilvánosságban való megjelenésükkor, tehát nem a feladónak a címzetthez intézett levélközléseként kerülnek be a köztudatba, hanem valamilyen más formában - mégpedig a címzett útján, általában „elhallgatva" az információ eredeti forrását. E közvetett transzformációt azért nevezem egyben feltételezettnek is, mivel nincs bizonyítékunk az információforrás (a levélíró hatásának) kizárólagosságára. Történészként csak az információegyezést tudjuk konstatálni, s a feltételezett hatást rekonstruálni. Az erre vonatkozó példák elhangzottak a Kossuth Lajos és Helfy Ignác: egy politikai kapcsolat anatómiája (1870-1874) címmel tartott előadásomon, az ELTE BTK Újkori Magyar Történeti Tanszéke Doktori Iskolájának konferenciájának keretében (Politika, politikai eszmék, művelődés a XIX. századi Magyarországon. ELTE BTK, Budapest, 1999. május 18.) A közvetlen transzformáción belül ugyancsak megfigyelhetünk direkt és indirekt formákat. A direkt forma azt jelenti, hogy a levélíró, bár levél formájában rögzítette mondandóját, azt eleve - ebben a formában - a nyilvánosságnak szánta. Az indirekt forma evvel szemben nem tartalmazza a nyilvános közlés tudatosságát. A levélszöveg kortárs közlése a címzett „akciója" és felelőssége. A mikro- és makrotörténeti módszerről ld. többek között: Bemard Lepetit (dir.): Les formes de l'expérience - Une autre histoire sociale. Paris, Albin Michel, 1995.; Deák Ágnes: A történelem, mint veszélyeztetett faj? Aetas. 1995. 1. sz., Bódy ZsomborCzoch Gábor-Sonkoly Gábor: Paradigmaváltás a francia társadalomtörténet-írásban. Aetas, 1995. 3. sz.; Bemard Lepetit: Építészet, földrajz, történelem. Aetas, 1995. 3. sz.