Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
polémia. Tisztánlátást, a félreértések tisztázását kívánja és teszi: magyarázatot fűz debreceni beszédéhez és országgyűlési felszólalásához; az ellenzék választási együttműködésének bukkanóit a szélsőbal bihari korteskedésére hárítja (ahol három kerületben is állítottak függetlenségi ellenjelöltet a balközéppel szemben); udvariasan megismétli a balközépi sajtó korábbi intéseit Kossuth távolsági, a szélsőbaltól kapott egyoldalú információkra építő politizálására vonatkozóan. 25 A Hon utolsó hozzászólása a kérdéshez tájékoztatott Irányinak Tisza írására adott, Magyar Újságban megjelent válaszáról: „[...] Irányi [...] kijelenti, hogy levele nem lehetett tévesztő hatással Kossuthra, mert nem volt rá még azon hatással sem, melyet Irányi óhajtott. »Mert míg én arra kértem a nagy hazafit - folytatja Irányi -, hogy miután Tisza beszédét több kerületben ellenünk fordítják, legyen szíves mellettünk [...] emelni szavát: Kossuth a balközéppel való egyetértésre, sőt, bizonyos esetben resignatióra int minket«" 26 . Első látásra úgy tűnhet, mintha e kommentárral A Hon saját pártvezére ellenében Irányi érveit preferálná. Ám a rövidhír finom sugallata inkább annak kiemelése, hogy Kossuth független, nem áll a szélsőbal mellett, s nem is kisajátítható a szélsőbal által. Ügyes stilisztikával Irányi ellen fordítja annak saját védekezését Kossuth és a 48-as párti politikusok nézetkülönbségeiről, s mintegy lefejezi a közvélemény szemében gyakran Kossuth védősisakja alá menekülő szélsőbal pártot. Legtöbbet a kormánypárti Pesti Napló foglalkozott a Kossuth-levéllel, anélkül, hogy maga leközölte volna a levelet. Számára ugyanis nem elsősorban a levél volt érdekes, hanem a levél szemüvegén keresztül értelmezhető pártpolitikai szituáció. A Pesti Naplóban egy hét alatt három vezércikk született a témában, amely mellett nyolc másik - kormánypárti vagy avval szimpatizáló - sajtótermék nyilatkozataiból is idézett. A vezércikkeket illetően alapvetően elmondható, hogy eszközként szolgáltak a politikai elmélkedésre: a kormánypárti politika felmagasztalására, kisebb mértékben Kossuth és a szélsőbal, nagyobb arányban Tisza és a balközép politikájának támadásával. Mivel célja nem a Kossuth-szöveg értelmezése, hanem saját elveinek ráhúzása a szövegre és igazolása a szöveg által, félremagyarázta a szöveget. Önkényes kiindulópontjából felépített egy másik, torz logikájú 25 A Hon 1872. május 28. X. évf. 122. sz. Megjegyezzük, hogy Kossuth éppúgy járatta és olvasta a kormánypárti és balközépi, mint a függetlenségi politikai lapokat, amelyek biztosították többoldalú tájékozottságát. 26 A Hon 1872. május 31. X. évf. 124. sz.
