Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

értékét és hatását a szélsőbal, Kossuth tiltakozása ellenére is, legalább talonban kívánta tartani. A párt közéleti propagandájának tehát elemi érdeke volt a konfliktus elhallgatása.

20 Kossuth levelének közéleti hatása a közlést követő sajtóreflexiókban mérhető.

21 Leggyorsabban a balközép országos napilapja, A Hon reagált: ugyanaznapi esti kiadásába átvette és közölte a levelet. Másnap a balközép másik napilapjában, az Ellenőrben is megjelent, a megszólító és az elköszönő sorok elhagyásával, „Kossuth legújabb levele" címmel. A levél másodközléséhez fűzött balközépi kommentárok hangneme többrétegű volt: üdvözölte egyfelől az ellenzéki együttműködésre vonatkozó javaslatot, kifejezte ellenvetését másfelől a balközép politikai vezére, Tisza Kálmán vádolásával kapcsolatban.

22 A nagyobbik ellenzéki párt sajtóreakciói szóltak egyrészt Kossuthhoz, másrészt a szélsőbalhoz. Tiszteletüket fejezték ki Kossuthtal szemben levelének utóközlésével, egyetértettek az ellenzék választási feladatára vonatkozó nézetével (többségi ellenzéki pártként nem volt félnivalója a szélsőbal befolyásától), ám óva intették Kossuthot a hazai politikai gyakorlatba kívülről történő direkt és indirekt beleszólástól.

23 Irányihoz szólva az Ellenőr kifejezte sajnálatát arra nézve, hogy Irányi átsiklott a levél elsődlegesen nem nyilvános jellegén és leközöltette azt, amely megjegyzés kvázi üzenet a szélsőbalnak, hogy ne Kossuthtal politizáljon, politizáltasson.

24 A témához a balközép vezére, Tisza Kálmán is hozzászólt, ám ezt nem érintettsége motiválta, hanem A Hon Tisza leendő nyilatkozatára vonatkozó feltételezése, amely után Tisza hallgatása már politikai baklövés lett volna. Ezt jelzi megszólalásának késleltetése is; írására öt nappal a Kossuth-levél megjelenése után került sor. Ennek szellemében nyilatkozata se nem provokációra adott válasz, se nem 20 A párt tervei szerint Kossuthot 20-30 választókerületben indították volna jelöltként az 1872. évi választásokon. A stratégia alkalmazásához megkérték Kossuth beleegyezését, aki azonnal elvetette az ötletet, vö. Kossuth Lajos levele Helfy Ignáchoz. Courmayein, 1872. július 31. MOL, R 65. H.152. 21 E tárgyban a balközép két országos napilapja, A Hon és az Ellenőr, valamint a kormánypárti Pesti Napló számait vizsgáltam meg. 22 A Hon. 1872. május 23. (esti kiadás) X. évf. 118. sz.; Ellenőr 1872. május 24. IV. évf. 120. sz. 23 „Higyje el hazánk nagy fia, hogy az ellenzék árnyalatainak esetleges perlekedései kiegyenlítik egymást mindig, mihelyt egyetértésre van szükség; csak ne járuljon a perlekedéshez ő is". Ellenőr 1872. május 24. IV. évf. 120. sz. 24 uo.