Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

A szövegközléssel kapcsolatban végül meg kell említenünk, hogy a levél nem teljes terjedehnében jelent meg a Magyar Újság hasábjain. Hiányzik ugyanis az első' két bekezdés, amelyben Kossuth megfeddi a szélsőbalt a pártnak azért a képviselőjelölt-állítási gyakorlatáért, amelyben Kossuth nevével és személyével visszaélve igyekszik megszerezni a választók támogatását bizonyos kerületekben.

18 A csonkaság okának felfedésére nem találtam forrást, így csak a feltételesség, a lehetségesség képével élhetünk. Az a tény, hogy a közlésben semmilyen módon nem jelölték a szöveg megrövidítését, arra utalhat, hogy tudatos és célszerű kiemelésről van szó. Ennek alátámasztására egyetlen támaszunk a kihagyott és a közölt szövegrészek tartalmi összevetése. Ebből két dolog tűnhet fel. Az egyik Kossuth és a szélsőbal kapcsolatának közvetített képe. A közölt szövegben ez a kép egyértelműen pozitív, Kossuth és szélsőbal harmóniáját fejezi ki az ellenzéki választási együttműködés kérdésében. Evvel szemben a kihagyott levélrész konfliktusról szól. A másik maga a harmónia, illetve a konfliktus tárgya: a szélsőbal választásokon követendő magatartása. Kossuth jelölése a választásokon jól működő politikai eszköz volt a szélsőbal kezében; a kiegyezés után erre számos példa mutatkozott mind rendes, mind időszaki választásokon.

19 Kossuth viszont soha nem támogatta sem az elvet, sem a gyakorlatot, tudván hazatérésének lehetetlenségét. A választók esetében a polgárokra bízta annak belátását, mennyire tartják szimbolikusnak vagy fölöslegesnek személyének jelölését és megválasztását. Tiltakozott azonban az országgyűlési párt hasonló irányú direkt befolyása, választókra kifejtett nyomása ellen. Kossuth neve, személye azonban olyan szimbólum volt a társadalom számára, amelynek jelöltállításnál hasznosítható erejét, 18 Kossuth Lajos levele Irányi Dánielhez. Turin, 1872. május 18. MOL, R 75,1 83. Kossuth kijelentette, hogy csak a választók akaratának engedelmeskedve felelne arra a kérdésre, hogy elfogad-e képviselöjelöltséget, a pártnak nyilatkozni erről nem látja értelmét. De értetlenül fogadja személyének még a választók általi jelölését is akkor, amikor egyértelmű a hazai politikai közélet számára emigrációjának oka, s hazatérésének összeférhetetlensége politikai elveivel. 19 Maga Irányi is, az emigrációból hazatérés szándékával, oly módon nyerte el képviselői mandátumát 1868-ban, hogy a pécsi választók először Kossuth Lajost választották követüknek, majd Kossuth, lemondva a megbízatásról, Irányit ajánlotta maga helyett. Az ügyről részletesen Id. Szabó Csilla: Mire jó az időközi választás? Pécsi időközi választások 1867-1868. Kézirat. Kossuth jelöltállítási gyakorlatáról az országgyűlési képviselőválasztásokon ld. Szabó Dániel: Kossuth és a szimbolikus politika. In Somogy megye múltjából (Levéltári Évkönyv 23.). Kaposvár, 1992.171-194.