Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

sát hangsúlyoznám, mely túl gyengének tartja a makroszemléletű történelmet a „történeti valósághoz" (mondhatnánk, a „kis tényekhez") fűződő szálakat - s így végső soron a mikrotörténelem erősebb valódiságát állítja -, illetve ahhoz, mely megtapasztalás, az átélés lehetőségének megteremtését kívánja meg a történésztől (összhangban az új társadalomtörténet kardinális törekvésével). Ezt az élményszerűséget tekintem a mikrotörténelem harmadik jellegzetességének. Palle Ove Christiansen is az átélést emeli ki a mikrotörténelem egyik specifikumaként, mikor úgy véli, hogy a „A mikro történelemben az olvasó átéli, hogy közvetlenül közelebbi kapcsolatba kerül a múltban élt emberekkel, mint az egyébként lehetséges történelmi tanulmányok során."

28 (Ezért lehet vezető irányzata a széles értelemben vett mikrotörténelem az új társadalomtörténetnek.) Ha továbbá az urivi áttörést nem térképvázlatok, hadparancsok és táblázatok közvetítésével, hanem egyetlen magyar katonának az élményei révén mutatja be a történész összecsapástól összecsapásig, hóbuckától hóbuckáig, akkor a megélt életet azon a szinten közvetíti az olvasónak, amelyik szinten ő maga is él, a mindennapi élet mikroszintjén. A mikro történelemre érvényes Raymond Martin állítása, hogy lehetséges az élményt az élmény szintjén értelmezni.

29 Ha egy esetet mutat be a történész, az lehet érdekes, valódi és élményszerűségében könnyen befogadható, de mikro- és makroszint kapcsolata, az eset reprezentativitása továbbra is problematikus marad. Nem mondhatjuk azonban, hogy az egyedi esetnek semmi köze sincs a múlt (eleve) makro-léptékű elemeihez. Mindenki sok kontextusban éli egyszerre az életét, és a történész által feltárt bármelyik kontextusban megmutatkozó arca hamis a fel soha nem tárható egészhez képest: hamis, mert csak töredék. A történésznek törekednie kell ezért arra, hogy vizsgálata tárgyának életét minden kontextusában (azaz reálisabban fogalmazva: minél több kontextusában) rekonstruálja,

30 s így a saját szándékainak, előfeltevései28 Christiansen, 1995. 9. Ugyanő máshol (elítélően) úgy fogalmaz, hogy a mikrotörténészek azt akarják, hogy olvasójuk élményt kapjon, s nem meggyőzni akarják őt, illetve a mikrotörténelmet „testközeli vagy 'sűrű' társadalomtörténetnek" nevezi. (Christiansen, 1988. 5., 16.) 29 Raymond Martin: The essential difference between history and science, History and Theory 36 (1997) 14. 30 Revel is azt mondja, hogy a mikrotörténelem legjobb munkáiban egy sor kontextusban ábrázolja főhősét. (Revei, i.m. 807.)