Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

A levelezési anyag tárgyi-tartalmi, stilisztikai és formai vizsgálatai egyértelműen jelzik számunkra Kossuth és Irányi kapcsolatának baráti jellegét.

7 Levélváltásaik kölcsönös tájékoztatással, vitával, kérdésekkel és kérésekkel telítődtek. A magántermészetű információk mellett mindezek zömmel politikai természetűek voltak. b) A politikai kontextus 1872 május-júniusában országgyűlési választások aktivizálták a magyarországi politikai közéletet. Az ellenzéki pártok már az év első hónapjaiban országos gyűlést tartottak - a szélsőbal januárban, a balközép márciusban -, elveiket és programjukat propagálandó, a választói bázist felmérendő. Nyitott kérdés volt a kiegyezést, a dualista rendszert védő kormánypárti (Deák-párti) jelöltek többsége. A megelőző, 1869-es országgyűlési választásokon az ellenzék egésze már állított annyi jelöltet, amellyel elvben átbillenthette volna a mérleget saját többsége javára. A váltás elvi lehetősége a Deák-párt győzelme ellenére aggasztotta a kormánypártot. A félelmet világosan jelezte az 1872. évi választások előtt indítványozott, választójogi szűkítéseket és az országgyűlési ciklus meghosszabbítását előirányzó törvényjavaslat. Az ellenzék erejét mutatja, hogy a két párt összefogásával sikeresen obstruálta a javaslat megvalósítását. Ezek után az ellenzéki politikai szerepvállalás és célok igazi arcának próbatétele volt a későbbiekben, így az 1872. évi választásokon, a pártok kooperáló vagy diffungáló magatartása. Felmerült a kérdés, vajon az ellenzéki pártok képesek-e felismerni a lehetőséget, felfüggeszteni elvi nézetkülönbségeiket, s immár nem az ellenzéki többség címének elnyeréséért, hanem a kormánypárt megbuktatásáért küzdeni a választásokon. Elemzésünk forrása megkívánja, hogy a problematikát leszűkítsük a tárgyalt két politikus magatartására vonatkozóan. A kérdésben, a két politikus viszonyát illetően, Irányi volt a kezdeményező, Kossuth erre reflektált. A vizsgált levél előzményeként érdemes felidéznünk egy két hónappal korábbi levélváltást. Irányi 1872. március 12-i levelében fejtette ki álláspontját Kossuthnak a szélsőbal balközéphez fűződő viszonyát, illetve a párt választásokon követendő magatartá7 Megemlíthető, hogy a Kossuthtal rendszeres levelezésben álló hazai függetlenségi politikusok (Helfy Ignác, Irányi Dániel és Simonyi Ernő) közül Irányi volt az egyetlen, akit nem atya-fiúi, hanem egyenrangúbb személyes kapcsolatot kifejező barátság fűzött Kossuthhoz.