Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

sát illetően. Levelében először feltette a kérdést a balközéppel való együttműködés Kossuth által javasolt gyakorlatára vonatkozóan, majd leírta saját véleményét. Irányi fontosabbnak vélte a saját párt „szaporítását" a választásokon, rnint a balközép támogatását, s tiltakozott a függetlenségi és balközépi választók táborának egyesítése ellen, melyet még az ellenzéki győzelem reményében sem tartott elfogadhatónak.

8 Irányi a balközép 1872. március 10-én tartott „Országos balpárti értekezlet" néven meghirdetett gyűlésével támasztotta alá álláspontját, avval vádolva a nagyobbik ellenzéki pártot, hogy az ellenzéki együttműködést sejtető „balpárti" elnevezéssel szándékosan félrevezette a választókat, saját táborába csalva a szélsőbaloldali választókat. E tényállás ismeretében egy olyan nyilatkozat kibocsátására kérte Kossuthot, amelyben a volt kormányzó kijelenti, inkább támogatja a szélsőbalt, mint a balközép pártot.

9 Irányi tehát határozottan ellenezte az ellenzéki együttműködést. Ha ezt kiegészítjük avval az ismerettel, hogy az 1872. évi választások előkészületei során Irányi vezette a 48-as párt választási bizottságát, mindez feltételezi az Irányi-féle irányvonal dominanciáját a szélsőbalban, már ami az ellenzéki egyesülés kérdését illeti.

10 Kossuth 1872. március 20-án kelt válaszában mindenekelőtt leszögezte, hogy a levelében foglaltak csupán barátja kérdésére adott magánvélemény, a dolog egyébként nem rá tartozik, nem akar, s nem is dönthet az ügyben. De egyértelműen Irányival szemben foglalt állást. Kimondta, hogy a politikusoknak nincs joguk rendelkezni a választókról, s a politikában nem szabad „túlbecsülni az erőt" (utalva a balközép és a szélsőbal közötti versengésre az ellenzék vezetéséért), így tehát semmi értelme az ellenzék két árnyalata közötti harcnak, amelyet az eddigi versengési tapasztalok parttalansága is bizonyított. Kossuth szerint a szélsőbaloldali ellenzék legfőbb feladata a Deákpárt megbuktatása - mindenáron, ha kell, a balközép párttal összefogva. Hiszen, amennyiben győz a Deák-párt, teljesen lényegtelen lesz, hogyan alakulnak az ellenzéki pártarányok. Végül elzárkózott az Irányi által kért nyilatkozat kibocsátásától, immár sokadszorra kijelentve, hogy minden hazai párttól távol áll, s csak azért vallja ezen belül magához legközelebb állónak a 48-as Pártot, mert ha esetleg a s Irányi Dániel levele Kossuth Lajoshoz. Pest, 1872. március 12. MOL, R 90,5231. 9

uo. 10 Erre a kérdésre a későbbiekben még visszatérek a vizsgálat értékelésekor.