Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

közlés szándékával írta le gondolatait, de megadta a nyilvánosság lehetó'ségét, Irányira bízva a döntést.

5 Irányi élt az alkalommal, hogy Kossuth közlési jogot adott gondolatainak az 1872. évi országgyűlési választások korteshadjáratainak nyitó-időszakában. Egy magánlevél változott át tehát politikai közéleti szöveggé, sajtó-vezércikk formáját öltve. Tanulmányomban ezen átváltozás korabeli források alapján rekonstruálható okát, célját, hatását és következményét vizsgálom. Az elemzés három nézőpontot ölel fel: 1. a személyes kontextust; 2. a politikai kontextust; 3. a sajtóvitát mint a transzformáció útját, amelyek a levélre fókuszálva közös nevezőt nyernek és kirajzolnak számunkra egy összefüggés-hálót az 1872. évi országgyűlési választások pártpolitikai magatartásaira vonatkozóan, amelynek mintázata természetesen újabb források bevonásával tovább finomítható. a) A személyes kontextus Vegyük szemügyre először a levél személyes vonatkozásait, tehát a levélíró Kossuth Lajos és a címzett Irányi Dániel személyét és kapcsolatát. Kossuth immár 11 éve önkéntes emigrációban élt Olaszországban, Turinban. Az 1867. évi kiegyezést követően felhagyott az aktív politizálással; visszavonulása a politikai filozófiája számára kedvezőtlenül alakuló európai politikai konstelláció függvénye volt. Irányi Dániel 1868-ban hazatért az emigrációból, s országgyűlési képviselőként, a szélsőbal egyik vezetőjeként, újságíróként szolgálta a gyakorlati politikát. A földrajzi távolság nem törte meg a két politikus barát kapcsolatának folytonosságát, amelynek gyökerei az 1848/49-es szabadságharcig és az azt követő emigrációs politikáig nyúltak viszsza.

6 A ritka személyes találkozási alkalmakat kiegészítendő rendszeres levelezés útján folytatták együttműködésüket. 5 Mindez egyértelmű volt a korabeli hírlapolvasók számára is, hiszen Kossuth a következő sorokkal zárta levelét: „E megjegyzéseket sugallta tollam alá Ön [Irányi] levelének tartalma. Irályom mutatja, hogy nem nyilvánosságra jutás szándékával írtam. De én sohasem titkolódzóm nézeteimmel; miért tenném? Én nem keresem senki kedvezését; én csak lelkiismeretemmel gondolok; ez sugallta azt, amit írtam, s ha azt gondolja Ön, hogy jó lehet nézeteim felől másokat is tájékozni, ám tessék; nincs ellene semmi kifogásom." Idézi: Magyar Újság 1872. május 23. VI. évf. 116. sz. 6 Irányi Dániel Párizsba emigrált a szabadságharcot követően, s tevékeny részt vállalt Kossuth, majd a Magyar Nemzeti Igazgatóság francia diplomáciai köröket érintő politikájának közvetítésében.