Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
KÖVÉR GYÖRGY Wotzasik Samu tévelygései és jó útra térése (Esettanulmány) Bizonyára mmdnyájrvnknak emlékezetes a tékozló fiúról szóló példázat, amely Lukács evangéliumában maradt ránk 1 . A mesék anonim hőse: „egy ember" még életében kiadta vagyonából két fia közül a kisebbiknek a reá eső részt. „A kisebbik fiú öszszeszedvén mindenét messzi vidékre költözék és ott eltékozolta vagyonát, mivelhogy dobzódva élt" (hogy ez utóbbi mit jelentett, az a példabeszéd szempontjából úgy tűnik nem volt részletezendő). Miután kénytelen volt disznópásztomak állani (ez nyilván a bibliai dekadencia fogalmai szerint a mélypont), ráeszmélt arra, hogy apja béresei jobban bővelkednek kenyérben, mint ő, aki éhségében akár a disznók moslékjára is ráfanyalodik. Magába szállván elhatározta tehát, hogy hazatér, megvallja atyjának, hogy vétkezett az ég és atyja ellen, nem méltó arra, hogy fiának tekintessék többé, s inkább vállalja, hogy „legyen béresei közül egy" (ez utóbbit azonban hazatérvén az evangéliumi textus szerint elfelejtette mondani). Atyja azonban nem a normák („ég") és a szerepkonvenciók („atya") szerint cselekedett, nem fogadta el a fiúságról lemondás áldozatát. Amint meglátta, „megessék rajta a szíve", a legszebb ruhát, sőt sarut adatott rá, levágatta a (láthatóan egyetlen) hízott tulkot, vigassághoz szólította a ház népét, miközben mindezzel új életet adott szimbolikusan elveszejtett fiának: „Mert az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott". A megbocsátásról szóló példabeszédben megoldatlan marad a kérdés: mire megyünk a vagyonúnkkal, ha szeretteink kézen közön elprédálják azt? Wotzasik Mayer pesti kereskedőnek - múlt századvégi történetünkben ő az atya szerepének megtestesítője - esze ágában sem volt, hogy vagyonát életében felossza, sőt, úgy tűnik, inkább ahhoz volt kedve, hogy azt halála után is minél tovább egyben tartsa. Az 1869. február 23-án, hitvesével, született Denhof Ninával közösen alkotott testamentumban, miközben feleségét közszerzőnek minősítette, fiait 1 Szent Biblia (Károlyi Gáspár fordításában) Bp. 1956. Luk. 15,11-32.
