Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
köteles részre szorította. 2 Ebben a törekvésében mindenekelőtt a leányok, azok között is az 1854-ben született legkisebb, Louise vagyoni érdekeinek védelme vezérelte. A köteles részre szorítás azért látszott indokoltnak, mert: „Henrik, Emil és Sámuel fiaim mindegyikével meglehetősen sok okom van elégedetlennek lenni, ahogy az nem csekély sajnálatomra hitelt érdemlően bizonyítható és bizonyítást is fog nyerni." Amennyiben a fiúk viselkedése nem javulna meg, abban az esetben „a rájuk eső netaláni örökrész után életük egész tartamára csakis a kamatokat kapják, az örökrészre magára pedig leszármazó örököseik közvetlenül hivatottak..." 3 A „könnyelműség" megnyilvánulásai azonban nem örökítődtek meg a végrendeletben, így legfeljebb csak azon töprenghetünk, mi teszi egy vagyonos kereskedőcsalád három fiát is „pazarlóvá"? A végakarat kinyilvánítása után nem sokkal, 1869. március 6-án, az anyakönyv szerint Pozsonyban született, 64 éves, „állását" tekintve háztulajdonos és földbirtokos Wotzasik Mayer „pokolvarban" elhalálozott. 4 Amikor vagyonát felleltározták, elég tetemes síunmát írhattak össze. 5 Az összesen 203 697 forintra rúgó tiszta vagyon két fő részből állt: a tápiósellyei uradalomból és a Dob utcai házból. Történetünk főszereplője, a legkisebb fiú, Wotzasik Samu 1848. február 12-én Pesten született, 1869-ben tehát mindössze 21 esztendős, vagyis még kiskorú volt. Méltán keltheti fel érdeklődésünket (a tékozló fiú példázatától akár függetlenül is), vajon miként sikerült már ily fiatalon korántsem jelentéktelen összegeket elherdálnia? 2 BFL IV. 14311/b. Árvaszék, 2619/1874. Gemeinschaftliches Testament, 1869. február 23. Kihirdették 1869. március 10. 3 uo. A végrendelet szerint a Dob utcai ház - felesége halála után - amennyiben a nevezett három fiú 41, 31, illetve 33 éves korát még nem töltötte volna be, úgy osztandó fel, hogy „a rájuk eső osztályrész bírói letétbe tétessék le." Mivel Emil 1846ban, Samu pedig 1848-ban született, nehezen értelmezhető, hogy miért az idősebbik kapja két évvel fiatalabbként kézhez az ingatlan örökrészt. Két dologra gondolhatunk: az atya vagy Samura valamiért jobban haragudott és így kívánta külön büntetni, vagy egyszerűen nem volt tisztában fiai születési dátumával és összekeverte őket. 4 Izraelita házassági anyakönyv, Pest, 1869. márc. 7. 172. (BFL mikrofilm) W. Mayer egyébként a pesti üzleti névjegyzékben csak az 1860-as években tűnt fel a grémiumon kívül álló „terménykereskedők" sorában. Pester Lloyd-Kalender für das Jahr 1862, mit einen Adressenbuche für Handel und Gewerbe. Pest, 1862. Címe ekkor: Lipótváros, Attila u. 2. 5 BFL IV. 1431 1/b. Ügykivonat 1869. március 6-án meghalálozott W. Mayer hagyatéka ügyéről.
