Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
azonban éppen azáltal lehet módszertanilag külön tanulságos, hogy ebben az esetben szinte a források feltárásától kell elkezdeni a munkát. Lisznyai kiválasztását pedig az is indokolhatja, hogy ezáltal Petőfi pályafutásának társadalomtörténeti értelmezése megkaphatja a legalább - esettanulmány-szintű kontrollt: hiszen azonos nemzedékhez és az életpálya bizonyos, meghatározó pillanatában azonos társasághoz tartozó írókról van szó, akiknek ugyanazzal a társadalmiirodalmi közeggel kellett boldogulniuk. A feldolgozás során azonban egyéb fontos forrástípusokkal is számolnunk kell: ezek pedig a Lisznyaira vonatkozó visszaemlékezések, amelyek vagy az egykorú sajtóban láttak napvilágot, vagy pedig egy nagyobb memoár keretébe ágyazva találhatók meg. Szerencsés esetben mód nyílhat arra, hogy ezeket ütköztessük egyéb, recens forrásokkal. Ez azért is lényeges, mert így lehetséges meghaladni azt a narratívat, amely az eddigi, csekély számú Lisznyai-biográfia visszatérő sémája: hiszen ezek a munkák nagy mértékben kiaknáztak néhány fontosabb visszaemlékezést, igaz, olykor csak áttételesen, egyik feldolgozásból a másikba költöztetve át a sztereotípiákat. Az ellenőrzésbe bevonható adatoknak fontos bázisa a napisajtó: Lisznyai 1863ig tartó élete már olyan periódusra esik, amikor a tagolt sajtópiac létezése lehetővé teszi az életpálya bizonyos eseményeinek a nyomon követését, tekintvén azt, hogy Lisznyai - népszerűsége és extravaganciája miatt - méltó volt a publikum figyelmére. Csakhogy vannak Lisznyai életének olyan fontos mozzanatai is, ahol erre az ütköztetésre nincsen lehetőségünk: ilyen az az esemény, amelyet részletesen és narratív formában csak Vadnai Károly emlékezéséből ismerünk. 10 Arról van szó tudniillik, hogy Lisznyai vállalkozott Ferenc József 1857es, magyarországi látogatása alkalmából egy névtelen üdvözlő vers publikálására a Budapesti Hírlap május 5-i számában. Többszörös forráskritikai nehézséggel találjuk itt szembe magunkat: a gesztus megítélésekor az eddigi irodalomtörténeti szakirodalom szinte kizárólag moralizáló kommentárokra szorítkozott, 11 s ezt azért igen nehéz kikerülni, mert a lélektani mozgatórugók föltárásához valóban nem áll rendelkezésünkre más forrás. Még az a szerencse, hogy az irodalomtörténeti szakirodalom figyelmét azért jórészt elkerülte ez a Vadnai10 Vadnai Károly: Elmúlt idők, Emlékezések. Bp. 1886.171-195. 11 A moralizáló megközelítésre példák: Tolnai Vilmos: A Walesi bárdok s a „Bárányfelhő". Napkelet. 1924. I. 396-397.; Szilágyi Márton: Edvárd király, angol király... Tekintet 1990. 6. sz. 113-118.