Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

szöveg,

12 így az ott rögzített - lehetséges - magyarázat nem tekinthető' közkeletűnek. Ha Vadnai emlékezését elemezni próbáljuk, akkor az a feltűnő', hogy ő nem az ellenállás vagy behódolás dichotómiájában írja le Lisznyai választását, hanem rögzít néhány rendkívül figyelemre méltó mentalitástörténeti változatot is: eszerint a Hölgyfutár köréhez tartozó fiatal írók, így maga Vadnai is, megpróbálták kiközösíteni maguk közül Lisznyait, mihelyt elolvasták a verset, ám ehhez az elhatározásukhoz nem tudtak ragaszkodni, mivel egyszerűen nem tudtak rá huzamosan haragudni - ugyanakkor viszont, Vadnai ugyanebben a gondolati-retorikai szerkezetben idézi fel az esztergomi bazilika 1856. augusztus 31-i fölszentelését, ahol is ugyanez az írói kör engesztelhetetlen megvetése jeléül levegó'nek nézte Kuthy Lajost, miközben, sokatmondó módon, egyedül Lisznyai merte üdvözölni a Bach-huszárok rmiformisában megjelenő egykori író barátját. Az emlékezésnek ez a mozzanata azáltal lehet értelmezhető, hogy a kirajzolódó teljes Lisznyai-pályakép tanúsága szerint (idesorolván a halála utáni, egyébként néhány év alatt elenyésző irodalmi kultusz elemeit is) a költőnek valóban nem kellett a morális megítélés közösségi kirekesztését átélnie - szemben Kuthyval, akiről egyébként éppen ezért igen fontos lenne minél előbb egy hasonló szempontrendszerű tanulmány elkészítése.

13 Ilyen módon pedig a Vadnai-cikk egyéb elemei mellé sorozatosan felléptethetők olyan, szórványos adatok, amelyek arra mutatnak, hogy - jelentősebb ellenőrző források híján is - az emlékezés ezen passzusai bizonyosan hitelt érdemlő benyomást rögzítenek. Hiszen Lisznyai verse összevethető számos egyéb üdvözlő verssel, s ebben a kontextusban fontos különbség, hogy ő Ferenc Józsefet következetesen császárnak nevezte, míg más költemények királynak; fontos adalék az, hogy összevethetjük a versért kapott honoráriumot Lisznyai egyéb tiszteletdíjaival és azokkal a leveleivel, amelyek állandó pénzzavarról árulkodnak: üyen anyagi viszonyok között aligha utasíthatott vissza egy ennyire jól fizető ajánlatot. Végül pedig Vadnai - Török Jánosnak, a Magyar Sajtó című 12 Ennek ékes példája az akadémiai irodalomtörténeti kézikönyv vonatkozó fejezete (Somogyi Sándor munkája), amely az esetet mindössze így kommentálja: „Olvasói még azt is megbocsájtották neki ILisznyainak - Sz. M.], hogy a Pestre látogató császárt - nem tudni, miért - szolgai verssel üdvözölte." A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Szerk. Sőtér István. Bp. 1965. (A magyar irodalom története IV.), 177. 13 Erre az összefüggésre egy, Takáts Józseffel folytatott beszélgetés hívta föl a figyelmemet.