Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
a liberális és a konzervatív miliő? Az 1871-ben alakult Protestáns Egyesület gyors kudarca után egy politikailag és teológiailag határozottan liberális irányzat már nem hozott létre külön szervezetet. A nagyobb egyesületekben, úgy látszik, mind a két irányzat képviselői együtt voltak képviselve. Elvi csatáikat ezeken belül vívták meg, anélkül, hogy szervezetileg is elkülönültek volna egymástól - ha a szűk helyi köröket nem számítjuk ide. 29 A korabeli diszkurzus résztvevőinek hovatartozását viszont kizárólag csak a meglévő diszkurzív forrásokból nehéz tisztázni, még akkor is, ha érdekes volna, kik - és társadalmi státusukra tekintve milyen emberek - tartoztak az egyik vagy másik táborba. így tehát hasznosnak tűnt a szervezeti struktúrákra vonatkozó adattárak nyújtotta lehetőség kiaknázása. Ezen adattárak egyrészt korabeli egyházi címtárak 30 - jegyzékek, amelyek a világi és egyházi tisztviselők, tehát a püspökök, főgondnokok, esperesek, gondnokok, tanácsbírák, jegyzők stb. neveit és más adatait tartalmazzák, másrészt pedig a protestáns egyházi vagy vallásos egyesületek választmányairól összeállítható adatok. Mind a kettőből a korabeli aktív résztvevők hálózata rajzolódik ki. A hálózat fel29 Ilyen helyi szervezet például a Budapesti Bethánia Egyesület, amely a szélesebb körű tevékenységet folytató s nyitottabb Lorántffy Zsuzsanna Egyesületből vált ki - jellegére nézve már inkább egy szigorúbb hitű csoport önszerveződése az egyházon belül, specifikus közösségalkotás, mint egyházi egyesület. Ennek hátteréről, s a problémáiról részletesebben: Juliane Brandt: Magyar protestantizmus és társadalmi változás. Protestáns Szemle LIX(1997)1. sz. 41-49.; uő. Magyar protestantizmus és társadalmi változás 1867-1914: az egyházi értekezletek mint a tartalmi és szervezési adaptáció kísérletei. In A magyar művelődés és a keresztyénség. Szerk.: Monok István, Sárközy Péter. Budapest - Szeged 1998,1709-1716 30 Korábban schematizmusnak, almanachnak, később néha névkönyvnek, névtárnak vagy egy adott kerület statisztikai állapota kimutatásának is nevezik őket. A 19. század második felében kerületi és - ritkábban - egyetemes egyházi szinten jelentek meg. A kiadványok az egyházi tisztviselők neveit adják meg, kerületi, egyházmegyei és gyülekezeti szinten; az egyetemes címtárak esetében központi szinten is, ill. a konventi és zsinati tagokat is megjelölik. Ugyanakkor az egyházközségekről (egyházak, leányegyházak, filiák) bizonyos statisztikai adatokat közölnek, így a lakosok ill. a hívők számát, az iskolakötelesek számát, a század első felében az evangélikusoknál gyakran az anyanyelvi összetételt is (ez később kimarad), a század második felében viszont közlik az utolsó posta és távírda helyét is. A század folyamán nemcsak a kiadványokban szereplő hivatalnokok köre tágul észrevehetően, hanem a világiakról közölt adatok is bővülnek. A lakóhelyük mellett foglalkozásukról is gyakrabban találunk adatot. Elvben tehát itt egy olyan forrással van dolgunk, amelynek szisztematikus elemzéséből betekintéseket lehet nyerni az egyházi döntéshozókról, összetételükről, társadalmi hovatartozásukról, karriermintáikról.
