Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
kor is így volt ez, ha a társadalomtudományos történetírás indulásakor másképp lett volna várható 22 . A hagyományos politika- és eszmetörténet támadásaival szemben jól körülbástyázva, a kritika aztán más oldalról, az új kultúrtörténet irányából érte (eléggé váratlanul) a társadalomtudományos történetírást 23 . Antropológiai, etnológiai megközelítések, módszerek befogadásával, felhasználásával az ezt a koncepciót követő kultúrtörténet, a mindennapi élet története (Alltagsgeschichte) s társirányzatai a társadalomtörténet igényét, paradigmáját kérdőjelezték meg 24 . Ezeknek az új - és általában mikrotörténet-jellegű - kutatási irányzatoknak a kialakulása viszont inkább etnológiai, antropológiai megközelítések, interpretatív eljárások befogadásával történt meg; a szociológia, a hatvanas évek nagy „ötletadója" nem szerepelt köztük. így, ha a 19. és a 20. századra vonatkozó munkákban a társadalomtörténet ma már hagyományos témái körében, a polgárság kutatásában olyan vizsgálatok is előfordulnak, amelyek egyéni kapcsolathálózatok öszszefüggéseit, szálait böngészik, és épp ezt a hálózatjelleget az általuk vizsgált jelenség, a polgárság egyik reprodukciós mechanizmusának tartják 25 , az eljárás inkább életrajz-jellegű, és nem próbálja formalizálni forrásanyagát s eredményét (a hálózat-elemzés értelmében), vagy ezeknek beágyazottságát nagyobb hálózatokba, a tulajdonképpen feltárt kapcsolatalakzatoktól továbbhaladva, feltárni. (Érdeklődése 22 Ld. például: Geschichte und Soziologie. Hrsg. von Hans-Ulrich Wehler. Köln (Kiepenheuer&Witsch) 1976. 23 Welskopp, 1998., Welskopp/Mergel, 1996., Gyáni Gábor: A mikro- és makrotörténet vitája. BUKSZ (1992) 4., 492^95., 492. 24 Nyilvánvalóan ebben kölcsönös félreértések is közreműködtek; a kritika inkább a társadalomtudományos történetírás vezető kutatási vonulatainak bizonyos korlátozottságát találta el, mint az egész koncepciót, ugyanakkor annak képviselői nem is mutattak hajlandóságot belemenni ebbe a vitába, gyakran elégségesnek tartották annak kihívásait a saját paradigmára hivatkozva (Pl.: Jürgen Kocka: Kontroversen um Frauengeschichte. In .uő. Geschichte und Aufklärung. Göttingen (Vandenhoeck&Ruprecht) 1989. 54-52.), vagy azoknak módszertani nyitottságát, néha gyöngéit mint alapvető elméleti hiányt visszautasítani, s a vitát ezzel eldöntöttnek tekinteni. (Pl. Jürgen Kocka: Perspektiven für die Sozialgeschichte der neunziger Jahre. In Sozialgeschichte, Alltagsgeschichte, Mikro-Historie. Hrsg. von Hagen Schulze. Göttingen 1994. 33-39.; Welskopp, 1998.; továbbá: Thomas Sokoll: Kulturanthropologie und Historische Sozialwissenschaft. In Geschichte zwischen Kultur... 1996. 233273.) 25 Franz J. Bauer: Bürgerwege und Bürgerwelten. Untersuchungen zum deutschen Bürgertum im 19. Jahrhundert. Göttingen (Vandenhoeck & Ruprecht) 1991.
