Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

Végzéseink, melyeket Kossuth Lajos dolgában hoztunk, az 1635^ Esztendei 18& törvénycikkely értelmében

247 cassáltatnak, azon kívül, hogy azokban törvénytelenséget, mely a megsemmisítést vonhatná maga után nem látunk, engedje meg Császári Királyi Felséged a kegyes decretumban felhívott törvényre nézve jobbágyi alázatossággal megjegyeznünk, hogy az csupán országos törvényekről és ezzel egyértelmű nevezettel statútumokról szól, a vármegyék végzéseit azonban nem érdekli és a rendezett administratio mellett egyes esetre szóló végzéseket nem is érdekelhetik, azért, mert minden, bármely fokon álló törvény szolgáltatása a legfelsőbb főhatalomnak kisugárzása lévén, ha ezen értelembe vétetnék, a privátusok dolgaikkal mindaddig függőben maradniok kellene, míg Császári Királyi Felséged Szentséges neve aláírása alatt kiadandó válasz által nem döntetnének el. Ami Kossuth Lajos elfogatásának módját illeti, nem szándékunk ez alkalommal Császári Királyi Felségedet a törvények előhordogatása által untatni, mivel előbbeni felírásainkban már bőven előadtuk mindazokat, miket a tárgy ez oldalróli felvilágosítására szolgálhatónak gondolánk. Csak azt sajnáljuk, hogy a kormány azt, amit egy századdal ezelőtt dicső emlékezetű VIüs Károly római császár 1738^ Esztendei Decern hónap 23'à napján az Erdélyi Guberniumhoz költ legkegyelmesebb leírásában valódi súlyos környülmények között,

248 rendkívüli és soha például nem szolgálható módnak nyilatkoztatott, azt az 1791^ évi 56^ törvénycikkely

249 alkotása után szokásos törvénynek megállapítani és a személyes bátorságnak biztosítékát e szerint visszafelé fordított lépésekkel rosszabb állapotba helyheztetni kívánja, mint egy századdal ez előtt állott. Egyszersmind pedig megjegyezni szükségesnek tartjuk, hogy Kossuth Lajos ügyvédnek irományai az elfogatására kiküldött királyi ügyész, mégpedig anélkül, hogy azokról törvényes bizonyság által rendes lajstrom készíttetett volna, foglalván el, az elfoglalónak azon irományokra nézve, melyek netalán különbféle privátusok jogaikat is érdekelhetik, de magukra Kossuth Lajos irományaira nézve is a törvényes biztosságot elmellőzve látjuk, melyet annyival szükségesebbnek tartjuk, mivel a kérdéses irományok hihetőleg azért foglaltattak el, hogy a királyi ügyek igazgatója próbáit azokból meríthesse. A kegyelmes decretum resistentiát említ, tudva van előttünk, hogy ll& András aranypecsétes levele 31^ szakaszának záratékja az 1687^ Esztendei 4^ törvénycikkely által megszüntetett,

250 és meg vagyunk arról győződve, hogy ez a haza javára szolgál, azt mindazon által el nem esmérhezjük, hogy egy minden törvényes alap nélkül szűkölködő és valamint vélünk, úgy Kossuth Lajossal még kérésére sem közlött legfelsőbb parancs következésében történt eltiltásnak el nem fogadását ily nemű vétkes resistentiának lehessen állítani, mert oly parancsolat leletéről (sic!), mely sem vélünk, sem ő véle nem közöltetett, sem mi, sem ő hivatalos formában meg nem győzetvén, annak magát vétkesen ellene sem szegezhettem. A kegyelmes decretumnak azon szavaiba (azon), hogy végzésünk az alkotmányban alapult administratio rendszerével meg nem férhetnék, sőt ezzel ellenkezőleg, csak 247 Ez hasonlóan az előző törvényhez, arról szól, hogy a törvények és statútumok alkotása a királyt és az országot illeti, a magánosak rendelkezései pedig semmisek. CIH. 1000-1949. CD-ROM. 248 Ekkor folyt az 1739-ig tartó és súlyos osztrák vereséggel záruló osztrák-orosz-török háború. 249 A pártütés és hűtlenség bűnéről szóló törvény kimondja, hogy ezek a b ünök az ország rendes bíróság aitól ne vonassanak el, hanem atörvényes fellebbezés érintetlenül hagyásával a Királyi Tábla tárgyalja ezeket. 250 Az Aranybulla ellenállási záradékára utal, amely az 1687. évi országgyűlésen kivétetett a törvényből. CIH. 1000-1949. CD-ROM.