Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
án kinevezett gr. Andrássy Manó, gr. Andrássy Gyula bátyja ült. 111 Ezen a közgyűlésén megemlékeztek Kossuth Lajosról és a két, 1847-48-as zempléni követről, Lónyay Gáborról és gr. Andrássy Gyuláról, akiket Zemplén vármegye bizottmányi tagjainak névsorában közhatározatilag előre jegyeztetni rendeltettek. A jegyzőkönyv megemlékezett részletesebben is Kossuth érdemeiről, ezt azonban 1862-ben Lehoczky László főispáni helytartó olvashatatlanul kitöröltette. 112 Mindez azonban nem jelentette azt, hogy Zemplén vármegye politikai elitje azonosult Kossuthnak a jogfeladással szembehelyezkedő és az ország teljes függetlenségét elérni akaró politikájával. Jól megmutatkozik ez az 1861-es zempléni követválasztásokon. Az 1861. március 26-án megtartott képviselőválasztásokon mindössze két választókerületben, a megyaszóiban és a homonnaiban győzött a Határozati Párt jelöltje, míg a többi hat kerületben a Felirati Párt jelöltjei nyerték el a mandátumokat. 113 Bár az uralkodó által 1861. február 26-án kibocsátott Februári Pátens továbbra is a birodalmi centralizáció eszméjét tükrözte, azonban az 1861. április 6-án összeülő magyar országgyűlésben már megoszlottak az erőviszonyok abban a tekintetben, hogy a bécsi politikával szemben milyen eszközzel küzdjön Magyarország. Mind a Deák vezette Felirati Párt, mind a Teleki László által vezetett Határozati Párt 1848-at tekintette kiindulási alapul, azonban Deákék feliratban kérni kívánták az uralkodótól a 48-as alap helyreállítását, Telekiek viszont határozatban kívánták közölni az uralkodóval, hogy ragaszkodnak az 1848-as áprilisi törvényekhez. A két indítványról folytatott vita a Határozati Párt győzelmét ígérte. 114 Ennek tükrében különösen érdekes, hogy amíg az országgyűlésben a kossuthi politika támogatói voltak ekkor még többségben addig Zemplén vármegyében már 1861ben is a Deákhoz közel álló, az udvarral való kiegyezésre hajló politikai erő volt többségben. 115 Az országgyűlési zárószavazás előtt azonban Kossuth üzenetet küldött Telekinek, amelyben felhívta figyelmét arra, hogy az 1861. év folyamán nem várható háborús konfliktus Ausztria és Olaszország között. Ennek hatására a Határozati Pártban is felülkerekedtek azok, akik készek voltak az 1848-as törvények mentén kiegyezni Ferenc Józseffel. Teleki ezt követően 1861. május 8-án öngyilkosságot követett el, majd az országgyűlésben a Deák-féle felirati javaslat győzedelmeskedett. Ferenc József azonban ekkor még hallani sem akart a kiegyezésről, így 1861. augusztus 22-én feloszlatta a magyar országgyűlést. 116 Az ezt követő időszakban, az úgynevezett Schmerling-provizórium idejéről, nem maradtak fenn olyan iratok levéltárunk őrizetében, amelyekből bármilyen következtetést lehetne levonni arra nézve, hogy volt kapcsolat Kossuth és a vármegye között. A 111 B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1252/a. Zemplén vármegye bizottmányának közgyűlési jegyzőkönyvei 18601861. Jegyzőkönyvek 1. kötet 1860. december 17. - 1861. szeptember 18. 1-9. pp. IV-1252/b. Zemplén vármegye Bizottmányának iratai 1860-1861. Közgyűlési iratok. 2. doboz. 1860. No. 1., Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r. t. város (1905): 495-496. pp. 112 IV-1252/a. Jegyzőkönyvek 1. kötet 1860. december 17. - 1861. szeptember 18. 1-9. pp. 113 Kovács Dénesné: Zemplén megyei országgyűlési követválasztások /1861-1910/. (Borsod-AbaújZemplén megyei Levéltári füzetek 27.) Miskolc, 1989. 6-7., 141. pp. i" Hermann R. (1994): 130. p. 115 Ennek az oka minden bizonnyal áz volt, hogy Zemplén vármegyében olyan komoly hívei voltak a Deák vezette Felirati Pártnak, mint gróf Andrássy Manó, gróf Andrássy Gyula, Kazinczy Gábor, Lónyay Gábor. Kováts Dénesné (1989): 7. p. "6 Hermann R. (1994): 130. p.
