Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
nálunk rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a megye és Kossuth között csak az 1867-es kiegyezést követően alakult ki újra kapcsolat. Kossuthtal politikai kapcsolatot csak a jogfeladás elvét mindvégig határozottan elutasító Zemplén vármegyei függetlenségi párti politikusok ápoltak. Ez a politikai erő Kossuth életében mindvégig kisebbségben volt a vármegyében, 117 de olyan tekintélyes személyek képviselték ezt az eszmét, mint Szemere Miklós, vagy Kun Béla sárospataki jogászprofesszor. 118 Az, hogy a zempléni függetlenségi pártiak számára Kossuth hivatkozási alap volt, jól látható az 1875. június 1-én Sátoraljaújhelyben kelt felhívásukból, amelyben hitet tesznek Kossuth és az 1848-as áprilisi törvények mellett. 119 Az 5. fejezetben szereplő források is alátámasztják mindezt, ugyanis ezekből is kitűnik, hogy igazán Zemplénben a Függetlenségi Párt volt az, amely egyedül képviselte Kossuth politikai eszméit és ápolta az ekkor kialakuló Kossuth kultuszt. 120 A Kossuthtal való kapcsolatokat ebben az időben az jellemzi, hogy a megye szabadelvű politikai vezetése benne már egyre inkább már nem a politikust, hanem a száműzetésben lévő, közmegbecsülésnek örvendő, nagy hazafit látja, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a polgári átalakulás megteremtésében, és akinek a munkássága a gazdasági fejlődésre és a kultúra gyarapodására is kihatott. Ugyanakkor a politikájával való szembehelyezkedés a vármegye vezetése részéről is kiolvasható a Kossuth 80. születésnapjára küldött tisztelgő levélből: „Hazánk múltjában egymást váltották fel a fényes és borongós napok és ezeknek egymásra ható következményeiként ismételve kérdésessé tétettek jogaink és szabadságunk, de a virrasztó honszeretet sohasem késett ezeket megvédeni, vagy esetleg visszaszerezni. Hogy most a béke áldásai 121 alatt odaadó munkával hazánkat, nemzetünket az anyagi és szellemi fejlődés terén izmossá és a jövő ezredév megküzdésére elég erőssé és biztosítottá tehessük." 122 Mindazonáltal Kossuthnak, ez a minden jelentős politikai erő általi időskori elismertsége és megbecsültsége azt eredményezte, hogy Zemplén vármegye is tiltakozott 1889-ben Kossuth állampolgárságának megvonása ellen, amely 1890 elején következett be, 123 valamint szép tisztelgő levélben köszöntötte 90. születésnapján 1892. szeptemberében. 124 117 Ez jól látható az 1865-1892. közötti országgyűlési képviselőválasztások eredményeiből, amelyek mindvégig azt mutatják, hogy a függetlenségi programmal induló jelöltek nem tudtak átütő sikert aratni, sőt 1872-1878 között egy választókerületben sem tudtak győzni. Kováts Dénesné: 141-143. pp. 118 Kun Béla (1845-1896) Kun Bertalan tiszáninneni református püspök fia. 1885-től a pataki jogakadémia tanára, függetlenségi párti politikus, 1892-ben az olaszliszkai kerültben indult képviselőjelöltként, de alulmaradt a szabadelvű párti jelölttel szemben. Czegle Imre: A tudományok m űvelése a Kollégiumban 1849-1919 között. In: A Sárospataki Református Kollégium (1981). 216. p., Kováts Dénesné (1989): 21-22. pp. 119 Lásd az 5/3-as forrást. 120 A Függetlenségi Párt a sajtót is felhasználta azért, hogy érzékeltesse erős ragaszkodását Kossuthhoz. Jó példa erre a Zemplén című társadalmi és irodalmi hetilapban 1892. augusztus 28-án megjelent tudós ítás, amelyből az olvasók értesülhettek arról, hogy a párt Kossuthot, névnapja alkalmából 1892. a ugusztus 25-én tartott értekezletéből távirattal üdvözölte. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. XXIII. 35. szám. 1892. augusztus 28. 121 Kiemelés tőlem (O. T.) 122 Lásd: 5/4-es forrás. 1 23 Lásd: 5/5-os forrás. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kezdeményezés hátterében ezúttal is a függetlenségi párti politikusok álltak. 124 Lásd: 7/a. és 7/b. forrásokat.
