Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
megsemmisítették, különösen pedig az 1849-es iratokból pusztult el sok. Ezt érzékeltetendő' közlünk két olyan Kossuth levelet 1849-ből, amelyek eredeti iratai nem találhatóak meg a megyei közigazgatási iratok között. Kossuth és Zemplén vármegye 1849es kapcsolatairól tehát nem sok irat maradt fenn, ezek is hivatalos jellegűek és csak a települési levéltárakban fennmaradt iratokból voltak megismerhetők. 104 A szabadságharc bukását követő emigrációs időszakából rá vonatkozó irat viszonylag kevés található levéltárunkban. A zempléni császári hatóságok iratanyagában csak a felségsértéssel és lázadással vádolt személyek személyleírása, illetve a Kossuth-bankók betiltásával kapcsolatos iratok maradtak fenn, amelyek tükröződnek a települések iratanyagában is, amint ezt a Tállya város levéltárában fellelt 5/1. szám alatt közölt dokumentum is mutatja. 105 Kossuth és az emigráció tevékenységével kapcsolatosan alig maradtak fenn iratok. Meczner Rudolf 1859. május 30-án kelt levele, azonban arra utal, hogy az 1859-ben kiéleződő politikai viszonyok között Zemplén nem fordult el az emigrációtól és Kossuthtól, hanem figyelemmel kísérte tevékenységüket. 106 Az 1859-es olasz-francia-osztrák háború utáni időszak azonban a kossuthi emigráció számára már nem hozott komoly politikai sikereket. Bár 1860 őszén Kossuth és a piemonti kormány közötti tárgyalások során megegyezés született, hogy Piémont fegyverrel és pénzzel támogatja a magyar emigránsokat, de 1860 november végére a nemzetközi helyzet kedvezőtlenné vált, elmúlt az Itália elleni osztrák támadás veszélye, illetve az emigránsok számára Havasalföldre küldött fegyvereket a román és a török hatóságok feltartóztatták. A következő komoly csapás az emigránsok számára az volt, hogy Teleki Lászlót a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagját 1860 decemberében Drezdában letartóztatták és kiadták a szász hatóságok Ausztriának. 107 A Kossuth által tervezett londoni bankjegy nyomtatás is sikertelen volt. Az osztrák kormányzat tiltakozott Kossuth bankjegy nyomtatása ellen és mivel az angol Palmerston-kabinet nem kívánt rendőri eszközökkel fellépni a szigetországban népszerű Kossuth ellen, ezért I. Ferenc József keresetet nyújtott be felségjogai sérelme miatt Kossuth és a bankjegyeket nyomtató londoni nyomdász ellen. 108 A per 1861 februárjában indult és hónapokig az érdeklődés középpontjában állt. Ennek alkalmával Kossuth hiába adta tanújelét annak, hogy továbbra is érti az ügyvédi mesterséget, a bíróság a „de facto" állapot alapján elrendelte az elkészült bankjegyek megsemmisítését, amely 1861. júliusában meg is történt. 109 Ebben az időszakban a magyarországi események is egyre inkább a kiegyezés irányába kezdtek mutatni. 1860. október 20-án az uralkodó kibocsátotta az ún. Októberi Diplomát, amelynek értelmében elrendelte az országgyűlés összehívását, a megyei hatóság helyreállítását és Magyarországon a magyar nyelvű igazgatás helyreállítását. 110 Zemplén vármegyében is helyre állt a vármegyei közigazgatás. 1860. december 17én egy 1146 tagú bizottmányt választottak és a főispáni székbe az 1860. november 26104 Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r. t. város (1905): 476-483. pp., lásd: 4/12. és 4/13. forrásokat 105 B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1001/h. Iratok. 381. cs. A császári-királyi megyehatóság iratai 1849. Loc. 399. No. 6., No. 25., No. 30. 106 Lásd az 5/2-es forrást. if? Hermann R. (1994): 127-129. pp. los Uő. (1994): 129. p. 109 Uő. (1994): 129. p. no Uő. (1994): 130. p.
