Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
hogy Kossuthot engedjék szabadlábon védekezni, erről már nem szól. Sőt 1837 novemberében, amikor Pest vármegye kérte, hogy Kossuth letartóztatása után is folytassák a megszűnt törvényhatósági tudósításokat, Zemplén közgyűlése nem fogadta el maradéktalanul ezt a javaslatot, mivel döntése szerint csak fontosabb országos döntésekről készített másolatokat és azokat küldi meg a törvényhatóságoknak. 92 A megyék tiltakozása ekkor még nem járt sikerrel, az udvar 1837. június 20-án megindította Kossuth ellen a hűtlenségi pert a Királyi Táblán. A per a Hétszemélyes Tábla 1839. március 2-i ítéletével ért véget, amelyben Kossuthot négy év börtönre ítélték. 93 Az 1839-1840-es országgyűlésen azonban sikerült rászorítani a rendeknek az udvart a politikai foglyok szabadon bocsátására, így Kossuthot is kiengedték börtönéből 1840. május 10-én. 94 Ezt követően Zemplén vármegye nemesi közgyűlésének iratai között Kossuth politikai működésével kapcsolatos iratok egészen 1844-ig nem maradtak fenn. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Kossuthnak megszakadt volna a kapcsolata a vármegyével. 1840. május 10-i szabadon bocsátása után nemsokára Sátoraljaújhelyre jött, ahol beszédet is mondott 1840. június 25-én ellenzéki barátai által adott hetven személyes díszebéden. Kossuth ekkor meleg szavakkal emlékezett vissza zempléni pályakezdésére, ugyanakkor bírálatot fogalmazott meg a megye politikusai felé, ugyanis az 1839-40. évi országgyűlési követutasítása a legkonzervatívabbak közé tartozott. 95 Kossuth számára tehát fontos a zempléni ellenzék helyzete, ezt mutatja elvbarátjának, Szemere Miklósnak 1840. július 13-án írt levele, amelyben az 1839. november 14i viharos körülmények között félbeszakadt tisztújítás kapcsán fejti ki véleményét a vármegyei reformerek erélytelen politizálásáról, illetve az a tudósítás, amelyet 1840. augusztus 5-én Sátoraljaújhelyből keltez a Zemplén vármegyei másodalispán választásról, ahol személyesen is részt vett. Tudomásunk szerint ez volt Kossuth utolsó látogatása a városban. 96 Bár személyesen nem járt többet Újhelyben, de a későbbiekben sem szakadt meg Kossuth kapcsolata a megyével. Új vállalkozásában, az 1841. január 2-án meginduló Pesti Hírlapban is rendszeresen közöltek cikket Zemplén megyei levelezői, Lónyay Gábor, Kazinczy Gábor és Szemere Miklós. 97 A Pesti Hírlap amelynek engedélyezését az udvari körök is támogatták, mivel így akarták szemmel tartani Kossuthot, hamar népszerű lett. 1844 elején a lap előfizetőinek száma 5200 volt, ilyen nagy példányszámban még nem jelent meg hírlap Magyarországon. 98 A Pesti Hírlap, amely a liberális ellenzék eszméit ismertette országszerte, kíméletlenül bírálta a késő feudális magyar társadalmi és politikai berendezkedést. A bécsi udvar rájött, hogy nagy hibát követett el akkor, amikor Kossuthot engedte laphoz jutni, 92 Balcsók I. (1998): 32-39. pp. B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1001/h. Iratok. 210. cs. Kis- és közgyűlések iratai Loc. 323. No. 848. Zemplén vármegye nemesi közgyűlése tárgyalta Kossuth elfogatását. 1837. július 20., 213. cs. Loc. 325. No. 1264. Zemplén vármegye nemesi közgyűlése megtárgyalta Pest vármegye átiratát a Törvényhatósági Tudósítások folytatásáról 1837. október 24. 93 Balcsók I. (1998): 40-48. pp. Kossuth Lajos összes munkái VII. Kossuth Lajos iratai 1837. május -1840. december. Hűtlenségi per, fogság, útkeresés. (Magyarország újabb kori történetének forrásai). Sajtó alá rendezte Pajkossy Gábor Budapest, 1989. 9-10., 566-592. pp. 94 Balcsók I. (1998): 53-54. pp. 95 KLÖM. VII. (1989): 633-637. pp , Kosáry D. (1946): 183-185. pp. 96 KLÖM. VII. (1989): 640-642. 646-647. pp. 97 Sátoraljaújhely lexikona (2001): 220. p. Hermann R. (1994): 39. p. 98 Hermann R. (1994): 37-39. pp.
