Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Kelemen István—Molnár Attila—Nagy Ágnes—Szőke László: Miskolc városépítési koncepciója és a jövőkép alakításának stratégiája

Mérlegelendő stratégiai pozíció az oktatási, kulturális és egészségiig}! központ szerepkör fejlesztése, kiszélesítése. Az oktatási, kutatási szellemi központ szerepkör a város tudás-potenciálja alapján reális lehetne, de a képzettség ma egyáltalán nem érvényesül a város életében, nem válik erőforrássá. Meg kellene határozni, mivel kell/lehet kiegészíteni a jelenlegi funkciókat, és a jobban szervezett/reklámozott kulturális élet hogyan fordítható át idegenforgalmi vonzerővé (esemény-, kultur-, és konferenciaturizmus). * * * A város népessége erősen csökken, az utóbbi évtizedben mintegy harmincezer fővel. A munkanélküliség magasabb, ami veszélyes tendencia. Megkezdődött a népesség elöregedési folyamata is, nem kis mértékben romlott a vitalitási index. A kedvezőtlen megélhetési viszonyok miatt jelentős az elvándorlás. Az elvándorlók a társadalmi szegregációt felerősítették, a város társadalmában nagy mértékben nőttek a különbségek, egyes csoportok tartósan és szinte visszavonhatatlanul kiszorultak a munkaerő piacról. Az elvándorlás megállítása, stabil népesség kialakítása a város fejleszthetőségének feltétele, instabil népességre sem tervezni, sem számítani nem lehet. A népességmegtartó erő növelése ezért kulcskérdés. Ehhez elsősorban munkahelyteremtésre, a foglalkoztatás biztosítására van szükség, de nem elhanyagolható — a magasabban kvalifikáltak számára — környezeti és kulturális minőség magasabb színvonalának biztosítása sem. Mérlegelendő stratégiai pozíció a szuburbanizáció fékezése. A városkörnyékre való kiköltözés a kistérségi közlekedési problémák növekedéséhez vezethet, ezen túl gondot okozhat a városnak, hogy mind foglalkoztatási, mind ellátási szempontból a kiköltözött népesség Miskolcot veszi igénybe, miközben jövedelemadóját a lakóhely szerint fizeti. Ezáltal a város terhei bevételeihez képest relatíve növekednek. Defenzív stratégiát igényel a társadalmi szegregáció megállítása mind tartalmában, mind területi tekintetben. Ez a leszakadó rétegek felzárkóztatására kidolgozandó célzott (speciális oktatási és átképzési) programok beindítását és finanszírozását teszi szükségessé és egyre sürgetőbbé. Fontos e programok eredményorientáltsága és a hatékonyság biztosítása (mérhetőségének kidolgozása). A leszakadó népcsoportok munkapiaci érvényesüléshez való hozzásegítése alapvető és a város jövőjét jelentős mértékben meghatározó kérdés, ami most jelentős költségigénnyel jár, de hosszú távon gazdaságos befektetés, mert a probléma megoldásának időbeli késése a ráfordítandó anyagi eszközök rohamos növekedését okozza. A térbeli szegregáció megállapításához a nyomortelepek felszámolása, a szlömösödő kolóniák fi-